kora reggel blogra linkelt hurt feldolgozást hallgatni... merész. és természetesen rádöbbenni, h megint félreértettem azt a szövegrészletet, amit érteni véltem. Oké, nyilván azok a legodaillőbb érelmezések az ember lelkiállapotához, amiket épp beleért a szövegbe - csak egy kicsit lehangoló utána az eredeti. Ebben az esetben nem annyira, mert az eredetinek is van értelme.
Amikor a szám aktuálisabb lett volna, akkor persze Antimattert hallgattam.
Napfénytől kiszívott narancssárga háztetők, fényben úszó tikkadt aszfalt, fehér műanyag székek rózsaszín vakolat előtt, felhőtlen kék ég. a depresszió színei.
mostanában szerencsére nincs ilyesmire időm, csak a stresszre. Nem tudom, melyik jobb. (tudod, két rossz közül az egyik jobb.)
csak egy kis figyelem. csak egy kis élet, oszt jó.