vááá.
voltam állásinterjún- és annak ellenére, hogy az eddigi legérdekesebb volt, és nagyon szimpatikus volt az interjúztató (a helyi biztonsági főnök), nem érzem úgy, hogy odavaló vagyok. Nem recepciósnak. Egy alternatív életben biztonsági szakember lennék.
Ez, és az eső elmaradása a maradék délelőttre depreszzióba döntött, szegény Drímőr idegeit nyírtam szét.

most kaptam egy levelet, hogy egy másik helyre talán akár meg is felelhetek. Rövid pánikroham után telefonáltam, és döbbenten tapasztaltam, hogy tudok telefonálni. Köszönök, mosolygok, és gördülékenyen beszélek. Tudtam, hogy mi a teendő, és eltűnt a feszültség. Arra az időre, amíg telefonáltam. Most már csak a túlparázás részét kéne megoldanom a dolognak - jót tett nekem az a pár hét telefonálás. Ha semmi más nem jön be, jövő héten jelentkezem valamelyik szomszédos call centerbe :P