It's a trap!

ELkövetkeznek a végnapok, és már a nap is később nyugszik, nem lesz nyugodt álma neki.

Mellékesen bekerülnek az íróasztalok a szobába, és a valami új kifejezése nem egészen rossz ugyan, csak éppen nem találja a kifutását és értelmét,és ilyenkor kell emlékeztetni rá, hogy az értelem önmagában nem létezik, bármennyire is szomorú, az értelmet az agyunk generálja. És a többiek agya meg nem fog helyettem generálni világot, ha ezt hiszem, akkor van baj.

Persze megkaptam a világ random üzenetét az overthinkingről, hát persze, nyilván, de enélkül sincsen értelme, ha nem keresem a dolgok értelmét... akkor minek. Ugyanazok a körök.

Mindegy, mindegy, mindegy, ezek az én köreim.

A ma estére csomagoltam jelm ruhát, meg körömlakkot és sminkcuccot, persze minek, erre a koncertre alapvetően nem kell kiöltözni, de a reflexek eddig repítettek,akkor muszáj lesz. Hiányzik a fellépés, az öltözőbn sminkelés, a függöny előtti utolsó másodpercek belső, intenzív figyelme, hogy a megfelelő szinten rezegjek, a fényben úszó pillanatok kristálytiszta ingatagsága meg ezek. Most talán van mit mesélnem, bár nyilván nekem szólnak a dalok, senki sem tudja, mikor éneklek a doktorról vagy Shepardról, talán sejthető, hogy mikor szól a félelmeimről és vágyaimról, vagy a családomról. Pedig...

... a színek is uganazok mint minden évben. A szavaim is.

assze tegnap nem posztoltam (mit asszem, egész biztos) a depis-fáradt bejegyzésem, most már jobb, bár kezdek egészen elaludni itt ültőhelyemben ójajj. És a torkom is kezd fájni, és mielőtt kivettem volna péntekre szabit, meeting lett oda, ami ráadásul nekem is fontos. Ja, fáradt vagyok, kevés az időm, ilyenek.

De mondjuk tegnap is jó volt az énekóra, csütörtökön fellépés, amire nincs is igazán kedvem hirdetni az eseményt, mert egyelőre nem érzem jól magam attól az érzéstről, h szívességet tesznek nekem az emberek, ha megnéznek. Pedig nem így kéne ennek lennie, súgja a belső világképem, majd pöccintek egyet a mutatón. Azért legalábbis szólok. Csütörtökön Rézmálban este 8-tól, éneklek két számot, egy jamesbond-dalt, meg egy toriamost.

És tegnap este játszottam is, továbjutottam a batmanben az egyik lopakodós pályán, amit sokkal nehezebbnek gondoltam, pláne controllerrel, de nem. Úgy tűnik, a lelkem épségéhez hozzátartozik a rendszeres játék.

Going nowhere

Sikeresen antikoltam teával a jegyzetlapjaim egyötödét, jobban néz ki máris minden. Nem annyira vagyok vidám. Nagy levegőt kell még venni a ma estéhez, énekóra - ez elvileg jó, és élvezem, de azt hiszem, sokat elmond, hogy mennyire nincsen már kedvem sehova menni -, aztán a keretjátékos dolgokra szánom az estém maradékát, mert az elmúlt hetekben kiderült, hogy mostanában melóban nem tudok dolgozni. Ezen, legalábbis. Szeretnék eltörni dolgokat, leginkább üvegpoharakat meg bögréket, nem mintha valaha is segített volna rajtam az ilyesmi. Asszem. Ahhoz több kéne, mondjuk az asztalt átemelni az ablakon, megminden.

De legalább írtam tegnap, és maga a tény is elég, ráadásul nekem tetszik. Asszem ennek elégnek kell lennie. Egy kört rajzolok magam köré, nem?

mindjárt szomorú leszek a széteső időben és levegőben, a szédülés, a fáradtság és a fókuszképtelenség, azok vannak. Pedig a napnak alig aligalig van ... ehh. Meló után próba, utána talán lesz időm. Bár a próba is jó lehet, meg ma melóban írtam a wordpressre meg megnéztem a tegnap SPN részt, ami jó volt, és láttam ködöt és felhőket hajnal meg most is, ettem is, hát ezek mennyire jók, nem?

A hétvégé tele lesz rpg-vel, játszani fogok. Jó lesz.

Nem szeretem, hogy ennyire nehezen kelek fel minden munkanap, és estére - mit estére délután háromra gyenge és fáradt vagyok. Legalább most napközben  jó, de nem annyira vidám, amikor nézem a monitort és elfelejtem, hogy ... ööö...már nem tudom mit. Nem alszom kevesebbet, mint szoktam. Nemsokára értékelés lesz a munkahelyemen, és egyáltalán nem érzem úgy, h kellőképpen teljesítenék. Mindegy. De az baj, ha egy nap a munkán kívülk alig van erőm másra. Hiszen az a más a lényeg, ugye. És így tovább, tudjuk ezt.

Ha csak apanaszkodni njöttem, akkor hagyom a bejegyzést, asszem. Tegnap játszottam egy keveset az Adobe Premier-rel, gifeket akartam gyártani videórészletekből, degeyelőre nem találom azt a beállítást, amitől jól fognak kinézni - gyanítom, a konvertáláshoz kell valami, de nem tudom mi. Ha  AMV-ket akarnék készíteni, akkor most tök jó lenne nekem, akkor adtam fel, amikor nem tudtam bejelölni az akkori videóvágó izén, hogy mikorra kéne a zenéhez képest odarakosgatni a váltásokat, és leírni már nem volt türelmem.
Azárt már Gill Shepardról van képem. Ja, meg játszottam is nyilván, ezen ne lepődjünk meg. MEg aludtam, álmodtam, valami számomra érdekesről és relevánsról, de már megint nem emlékszem rá. Ma többször elfelejtettem/eszembe jutott, mégis, mégis kapar ott baloldalt.

Nah, pozitívan, jah, csak pozit

Rant day

Azon gondolkodtam pár pillanatig, hogy mit olvastam (netán mit néztem) történelmi, háromtestőrös sorozat vagy regényként tegnap, aztán esett le, hogy a játék volt ilyen. Kint eső, bent hideg, ebből a fele jó, a másik ellen meg teszek. Szóval jó volt a játék, sok agyalással, amiért a karakteremnek kb minden NPC beszólt, dehát nem értem, mások nem próbálják kitalálni, hogy hogyan működik a világ? És még csak nem is azzal a karakteremmel játszottam, aki alapvetően abból indul ki, hogy a világ dramaturgiai összefüggések szerint működik (igen, van ilyen :D).

Szombaton játszottam, takarította és mostam, mielőtt lett volna a keretjátékos megbeszélés, ami megint megtámogatta azt az elméletet, hogy az emtétések képtelenek bármiféle pontosságra illetve szövegértelmezésbe nem szeretnek energiát rakni. Eredményesek voltunk, de az, h négy embert kellett felhívnom, mert nem tudtam, hogy jönnek-e vagy sem, és mikorra, és rajtuk kívül utolsó pillantban lemondta egy, az előző napokban kettő, egy ember szólt, hogy késik fél órát (legalább előre), és csak GP ért oda tökéletesen időben, akinek csak úgy mellesleg említettem meg, h amennyiben ráér és van kedve, eljöhet - ez olyan szinten ciki, hogy nem volt elég neheztelő pillantásom hozzá. Nyilván mindenkinek megvolt a saját indoka, de ez közösségileg nagyon rossz bizonyítvány.
Aztán persze jó volt ötletelni, aztán persze jó volt beszélgetni és kikapcsolni barátok között megminden. És örültem azoknak is, akik félvidékről beutaztak, miután felhívtam őket :D
De azért azt jelezném, hogy ne, ne tegyetek szívességet. A szívesség a közösség egészének szólt a feladat elvállalásával, onnantól kezdve egymás felé a dolgunkat tesszük.
/*RANT OVER*/

Sokat játszom megint, ME3-at Insane fokozaton, és most már nehéz, és lehet, hogy majd egyszer feladom, de egyelőre még megfelelő kihívás. Azt már írtam és mondtam máshol, hogy mennyire más a Garrus románctól az egész hangulata. Mert más az, amikor  a szerelmeddel újra találkozol és veled van végig a küldetések során, mint az, amikor egy kórházban tölti a végnapjait, és még csak nem is lehet rendesen beszélgetni, mint normál esetben szerintem Thane kib kíváncsi lenne arra, mi minden történik Sheparddal, és megpróbálná lelkileg támogatni az egész elbaszott küldetésben, ha már fizikailag nem tud ott lenni.
Ezek nem részletkérdések, mert amikor egy játék eléri azt, hogy tényleg egy világ sorsa nyugszik a válladon, a Földdé, minden értelmes fajé, és elkeseredett küzdelem van megminden, akkor hirtelen jelentősége lesz annak, hogy kiért/miért képes valaki ezt végigvinni.
Ebből a szempontból nem lett volna rossz a Thane szál sem, ha mondjuk a KhaiLeng fasság helyett normális plotot találnak ki, meg legalább azt a pár párbeszédet még blerakják, ami miatt egy darabig érdemes újra és újra visszalátogatni. Meg a gyász szépen levezetni, meg ilyenek. Mert nagyon ütős és magával ragadó sztorilájn lehet a bosszúból, a dühből és elkeseredettségből, bla.bla, bla. Mégse lett vége a rant-nak :D

Ma estére még kéne kávé, talán. Talán. Úgyis tudok aludni majd, hát nem? Álmos vagyok, és olyankor... nem mintha ez valaha is számított volna. Se az előre gondolkodás, seaz alvás nem az erősségem. Najó, ez így nem igaz, mindegyis. Mostanra kezdem el kipihenni a keddet, és talán a LEP-et, de közben összeszedtem elég érzelmi lenyomatot magamra ahhoz, hogy elkezdjem érezni a zavarodott összhatást. Amikor még nem vagyok túl kimerült, de a mosoly elfárad.

Még nem töltöttem otthon elég időt ahhoz, hogy rendesen összefirkáljam a csomagolópapírokat, de rajta vagyok a témán, felírom az összes mese- és novellaötletemet, és majd az ágyam mögül vicsorognak rám, miközben megírás nélkül mind ott pusztul. Pedig tudom, hogy kellene mesélnem ezeket szépen formába öntve, mert mostanában elkezdtem mély mondanivalót érteni mindenbe, de mi lenne, ha magamnak fogalmaznám meg, nem mástól várnám, h tudja, h mit gondolok, ugye. Kávé.

Kedd este az integetőpartin jó volt az a beszélgetés, meg a többi is, meg az, hogy nem lettem rosszul a kevés kaja ellenére, meg tényleg. Csak a kérdések, azok maradnak ugyanazok. Mindegy, túl sok az időm. enélkül unatkoznék, hát nem?

Az, hogy közben játszom és sorozatot nézek, az most nem tudom, hogyan illeszkedik a saját rajzomba, meg, h hova, meg ilyenke, valahol éppen körbeér a kör, úgy érzem, csak nem tudom. Áhh, de kaptam bókot is, állítólag bölcs vagyok, és most örülök az agyamban élő coelho-nak, mert ezek mind csak szavak, amik napszemüveget adnak a gondolatoknak.

Vannak nagyon fontos dolgaim, csak nem mindig tudom észben tartani azt, hogy nem szabad a fontosságot nagyon befolyásolnia a többi ember prioritáslistájának. Pedig még a geek álarcot is bármikor felvehetem, ha a gót az nem elég.

ebben a hónapban se kéne többet költeni, most kiment a fűzőkről a megrendelésünk, és ma voltam papírírószerboltban, az se tett jót a költségvetésnek, bár a lelkemnek a szépen-fogó-toll, meg a csomagolópapír, mega  füzet, ami majd elfelejtek használni, ugye.

a szabadnapom ma, meg a tegnapi vasárnap magánya elég jó volt, tegnap ki se mozdultam, ma azért elmentem zipzároshoz, akinél nem jutottam semmire, meg voltam ugye  vásárolni, meg... ööö... játszottam ma is kicsit, meg még fogok is, és ... ehm, hagyjuk, jó volt semmit-tenni, az mondjuk kevésbé, hogy amíg világos volt, addig nem porszívóztam, de nem baj, lesöpörtem a havat a folyosóról, asszem még mindig meglep, h én vagyok a legrtakarítómániásabb a lakásban. örülök h nem töltök így itt több időt, mert hiszti lenne belőle. Lassan így is az van, csak mindig elfelejtem, mire téma lenne.

Jéjj, lesz szép fűzőm, ezúttal teljes, van vállpántja is, és csatjai és elég kalózos-steampunk (másik szerint inkább valami S/M cuccra emlékeztet, hát, fűző, fekete, és fémcsatos. ha tudnák, hogy pvc-n is gondolkodtam... )

szombaton volt vicces csingi játék, vendégszereplő pc-vel, höhö.bocsánat, asszem megyek játszani masseffectet, rájöttem, hogy a második része is elég jó lövöldözősnek, eltaláltam azt a nehézségi fokozatot, ahol már többször neki kell indulnom egy-egy zombirohamnak a reaperen - és persze utólag esett le, hogy adeptussal vagyok vazze, mit lövök ennyit, nekem varázsolni kell vagy mi.

5 perc és kezdődik a hétvége - 3 nap lesz, mert a maradék egy napomat kiveszem. Kell a pihenés, ó, igen. De annyira, hogy jelenleg semmi kedvem nincsen elmenni az este esedékes szülinapi ivásra, pedig találkozhatnék emberekkel. De előtte meg plakátot szerkesztünk, ha minden igaz, és akkor már elindulni... nem tudom. A fáradtság lehet tisztán pszichikai is, mert pl teganpról mára minimum 9 órát aludtam, amennyit nem szoktam, és.... a gondolatok itt összecsavarodtak, nyilván keveset alszom mostanában, és a vérszegénység se egy energiatelt állapot.
Aztán meg vannak ötleteim, keretjátékra és játékra is, és legalább a játékot írnom kéne holnap délutánig, az roppant sürgető, és ha este buli, akkor roppant későn is fogok felkelni. Meg... kell-e ez nekem, és a hasonló gondolatok, és ugyan azt gondolom, h a felmerült ilyenekre oda kell figyelni, a felmerülésükkor mégsem olyan egyértelmű minden. Mert gyakran nincs igaza az érzelmi hangulatingadozásaimnak, oké, oké, leállt az agyam, erre nincs más magyarázat, h ilyeneket írok ide, lassan jönnek is a szavak is, gy ömlenek át  betűk a szemem előtt lila ködök, lila fecskék meg nyarak és

így

Mielőtt elvesztem a fonalat, teljesn, valahova a labirintus mélyébe. Megvagyok, túléltük a lepet és a bemutatót, mostmár az új évbe evezünk tovább megminden, új projektek meg régiek talán. A hóesés tegnap délutántól sokat dobott a hangulatomat, teljessé tette a tél-élményt, amit építgetek magamban a LEP óta, illetve inkább vasárnap este óta. Vasárnap délután, sok alvás után játszottunk, szeretem egyrészt a felfedezést a játékban, de méginkább azokat a pillanatokat, amikor Janie hasonló és mégis különböző karakterén keresztül élhetek meg történeteket. Én nem vagyok ennyire aktívan indulatos, de időnként fel tudok háborodni ugyanígy, nem vagyok ötös emberségen, de időnkÉnt vagyok én is ilyen céltudatosan hideg. Nem közömbös. Janie asszem soha nem közömbös.

Előtte ugye végre aludtam, az időrendem meg összezavaroik, mint a teába potyogott ceruzaforgács, nohát, volt LEP és Turambar, egész nap parókában és fűzőben rohangáésztam, néha meg nem, 4 órát aludtam előtte, hajnalig gyártottam a premierajándékokat, meg utána se bírtam még aludni, előtte meg próbáltunk az MTT Tolkien Tribute Band-del sokáig. Asszem, a szeretetemet és támogatásomat kajával fejezem ki én is, az olyan egyszerű, meg mondjuk igyekeztem a társulatot csendes helyre gyűjteni, és pihentetni párszor tíz percet, aztán öltözés és utolsó pillanatos sminkelések, és a rettegés, amikor kezdődött a műsor, és még pörgettem az agyamban mindazt, amit még tennem kell, ami rajtam múlik, de ilyenkor már nagyon kevés az, ami a rendezőé. Javarészt zökkenőmentes volt a darab, jó volt látni, hogy megy már magától, hogy megoldják a problémáikat,és nem nekem kell irányítanom az eseményeket. Jegyzetelhettem volna igazán, mert közben jöttek még ötletek, és kéne még továbbvinni a darabot, és formálni itt-ott, de majd, de majd. Ez egyre kevésbé az én dolgom, nekem elsősorban a szalagot kellett a gépbe illesztenem, onnan már a gép dolga. Asszem.
A műsoros est részletein kívül minden más nyugodtan ment körülöttem, csúsztunk a bábozással kicsit, de megvolt, tudtunk próbálni is egy elcsípett negyedórát délután, csak ne hajnalban kerültek volna elő atechnika részletei, a ki-honnan-mit - ha nem kérdezek mindenre rá egy hónapja, akkor nem zavart volna, de így a görcs is beköltözött a gyomromba, hogy akkor mi nincs még rendben, aminek kéne, amit én alapnak veszek, h intézhető, de nem én szervezem, nem én kérdezek rá, ó jajj, ó jajj, aztán mindegy is volt, mert nem volt annyir energiám, h mindenre figyeljek, csak arra volt, amire muszáj volt.

Szétszedtem tegnapelőtt a karácsonyfát, lett hely a szobában, végignéztema Supernaturalt a jelenlegi részig, jövő hét végén jön a következő rész, jó ez így, már kezdett nagyon elegem lenni belőle úgyis. Pihennem kéne töbebt, majd szbadságot keresek és veszek ki, ha már maradt tavalyról egy napom. Tegnap végre sikerült keretjátékos teammeetinget tartani, izgalmas lesz ez, meg úgy általában tetszett, hogy végre valami újjal foglalkozom.Szombatra a Rouen mesét kell felfrissítenem magamban, meg kitalálnom, h most mi lesz, valahol mélyen alszik ez a projekt is még.

elkezdtem komoly szinten izgulni a holnap miatt, ez egyelőre abban látszik, h nem dolgozom már egy ideje, idegesen szeretnék járkálni a szobában, helyette fasságokat írogatok a tumblerre, és olyan dolgokra válaszolok, olyan párbeszédekbe folyok bele, amikbe normálisan nem tenném.

kellett nekem a ma esti zenés próba, mint egy meleg démoni ölelés a Winchester-fivéreknek, de sebaj, majd holnap rohangászom napközben félpánikban. Na, lehet, h vasárnap után már jobban leszek. Mármint nyugodtabb, mert jól vagyok amúgy, jól, jól, jól. Leszek.

szia blog, szia újév, azért jó, h rászoktam az emailek miatt a telefonom lehalkítására, emrt így nem anyám ébreszt ilyenkor a tlefonnal, hogy átmegyek-e ebédre. Nem megyek, nemrég keltem, majd átlátogatok, emgminden, de nem most. Fontos tumblrezni valóim vannak, tudod te, milyen hosszú volt az újév éjszakája? Kell játszani meg sorozatot nézni, és meginni végre a napi első kávét is mindezek mellett hosszú órákon keresztül, aztán nézni is kell majd a felhőket meg a ködöt, ha lesz, és írni is kell, embereknek, meg aztán magamnak is bármit, aztán még énekelni akarok majd, ha felébredt mindenki a bázison, és mosni, vagy nem, az meló, de talán, hát, mittomén.

a szilveszteri buli jó volt, jó közeg volt, sikerült jlentőséget találnom a házibulinak minden erőltetés nélkül, tessék, most ezekkel az emberekkel lépsz át az újévbe, barátokkal és haverokkal, alkotótársakkal és játékostársakkal, és ez konvergens a jelenlegi célkitűzéseimmel. Néha jó lene, ha tudnék olyan bölcs lenni, aki tud segíteni a barátainak, akiknek nem jó, és olyan energiával tele lenni, ami tényleg hat és hasznos, Volt a tavalyi évben azért olyan időszak, amikor éreztem ezt, aztán elmúlt,  meg tényleg, a tavalyi év azért a szavak és gondolatok között húzódó feszültségekről szólt, az egyre őszintébb és magába néző megnyílásról, megtalálásról és kimondásról, és helyrerakásról. A jelentősége marha nagy, mégha nem is jutott eddig eszembe. 

Persze, többet is kezdtem inni, mint eddig, de ez inkább az alkalmakról, mint a mennyiségről szólt, egyszerűen veépült az életrendembe-rendünkbe, hogy a beszélgetések mellé ott a whiskey vagy a likőr, vagy a sör. A személyes, tágabb világomban is az őszinteséggel küzdöttek az emberek, az "őszintére iszom magam" lokális mémmé érett, és jó, hogy megtaláltunk ezt a szelepet. 

Ha az idei évre gondolok akkor ebben a kontextusban építő évet szeretnék, a megtalált hangokból alkossunk dallamot, tartsuk fent és gondozzuk a bizalmat, és azt hiszem, most a határok feszítése lesz a cél meg az eszköz. A táborszervezés kapcsán már éreztem, hogy építő konfliktus nélkül nem fogunk mozdulni, és az ősz, meg a december eseményei is ebbe az irányba mozdulnak. Az tény, hogy az évem igazából ősszel vált, tanévvel, még mindig, és a tematizálásaim is ebbe az iránba mutatnak. Azt hiszem, az éverm témája a Szembenézés. Már nem csak a kimondása az igazságnak, hanem a konfliktusok felvállalása. Ha az évszak tematika felől nézem, akkor a félelemmel való szembenézés után a szomorúság jön így télen. 

Körberajzolom magam körül a levegőt és világot alkotok.