szia blog, szia újév, azért jó, h rászoktam az emailek miatt a telefonom lehalkítására, emrt így nem anyám ébreszt ilyenkor a tlefonnal, hogy átmegyek-e ebédre. Nem megyek, nemrég keltem, majd átlátogatok, emgminden, de nem most. Fontos tumblrezni valóim vannak, tudod te, milyen hosszú volt az újév éjszakája? Kell játszani meg sorozatot nézni, és meginni végre a napi első kávét is mindezek mellett hosszú órákon keresztül, aztán nézni is kell majd a felhőket meg a ködöt, ha lesz, és írni is kell, embereknek, meg aztán magamnak is bármit, aztán még énekelni akarok majd, ha felébredt mindenki a bázison, és mosni, vagy nem, az meló, de talán, hát, mittomén.

a szilveszteri buli jó volt, jó közeg volt, sikerült jlentőséget találnom a házibulinak minden erőltetés nélkül, tessék, most ezekkel az emberekkel lépsz át az újévbe, barátokkal és haverokkal, alkotótársakkal és játékostársakkal, és ez konvergens a jelenlegi célkitűzéseimmel. Néha jó lene, ha tudnék olyan bölcs lenni, aki tud segíteni a barátainak, akiknek nem jó, és olyan energiával tele lenni, ami tényleg hat és hasznos, Volt a tavalyi évben azért olyan időszak, amikor éreztem ezt, aztán elmúlt,  meg tényleg, a tavalyi év azért a szavak és gondolatok között húzódó feszültségekről szólt, az egyre őszintébb és magába néző megnyílásról, megtalálásról és kimondásról, és helyrerakásról. A jelentősége marha nagy, mégha nem is jutott eddig eszembe. 

Persze, többet is kezdtem inni, mint eddig, de ez inkább az alkalmakról, mint a mennyiségről szólt, egyszerűen veépült az életrendembe-rendünkbe, hogy a beszélgetések mellé ott a whiskey vagy a likőr, vagy a sör. A személyes, tágabb világomban is az őszinteséggel küzdöttek az emberek, az "őszintére iszom magam" lokális mémmé érett, és jó, hogy megtaláltunk ezt a szelepet. 

Ha az idei évre gondolok akkor ebben a kontextusban építő évet szeretnék, a megtalált hangokból alkossunk dallamot, tartsuk fent és gondozzuk a bizalmat, és azt hiszem, most a határok feszítése lesz a cél meg az eszköz. A táborszervezés kapcsán már éreztem, hogy építő konfliktus nélkül nem fogunk mozdulni, és az ősz, meg a december eseményei is ebbe az irányba mozdulnak. Az tény, hogy az évem igazából ősszel vált, tanévvel, még mindig, és a tematizálásaim is ebbe az iránba mutatnak. Azt hiszem, az éverm témája a Szembenézés. Már nem csak a kimondása az igazságnak, hanem a konfliktusok felvállalása. Ha az évszak tematika felől nézem, akkor a félelemmel való szembenézés után a szomorúság jön így télen. 

Körberajzolom magam körül a levegőt és világot alkotok.