Azon gondolkodtam pár pillanatig, hogy mit olvastam (netán mit néztem) történelmi, háromtestőrös sorozat vagy regényként tegnap, aztán esett le, hogy a játék volt ilyen. Kint eső, bent hideg, ebből a fele jó, a másik ellen meg teszek. Szóval jó volt a játék, sok agyalással, amiért a karakteremnek kb minden NPC beszólt, dehát nem értem, mások nem próbálják kitalálni, hogy hogyan működik a világ? És még csak nem is azzal a karakteremmel játszottam, aki alapvetően abból indul ki, hogy a világ dramaturgiai összefüggések szerint működik (igen, van ilyen :D).
Szombaton játszottam, takarította és mostam, mielőtt lett volna a keretjátékos megbeszélés, ami megint megtámogatta azt az elméletet, hogy az emtétések képtelenek bármiféle pontosságra illetve szövegértelmezésbe nem szeretnek energiát rakni. Eredményesek voltunk, de az, h négy embert kellett felhívnom, mert nem tudtam, hogy jönnek-e vagy sem, és mikorra, és rajtuk kívül utolsó pillantban lemondta egy, az előző napokban kettő, egy ember szólt, hogy késik fél órát (legalább előre), és csak GP ért oda tökéletesen időben, akinek csak úgy mellesleg említettem meg, h amennyiben ráér és van kedve, eljöhet - ez olyan szinten ciki, hogy nem volt elég neheztelő pillantásom hozzá. Nyilván mindenkinek megvolt a saját indoka, de ez közösségileg nagyon rossz bizonyítvány.
Aztán persze jó volt ötletelni, aztán persze jó volt beszélgetni és kikapcsolni barátok között megminden. És örültem azoknak is, akik félvidékről beutaztak, miután felhívtam őket :D
De azért azt jelezném, hogy ne, ne tegyetek szívességet. A szívesség a közösség egészének szólt a feladat elvállalásával, onnantól kezdve egymás felé a dolgunkat tesszük.
/*RANT OVER*/
Sokat játszom megint, ME3-at Insane fokozaton, és most már nehéz, és lehet, hogy majd egyszer feladom, de egyelőre még megfelelő kihívás. Azt már írtam és mondtam máshol, hogy mennyire más a Garrus románctól az egész hangulata. Mert más az, amikor a szerelmeddel újra találkozol és veled van végig a küldetések során, mint az, amikor egy kórházban tölti a végnapjait, és még csak nem is lehet rendesen beszélgetni, mint normál esetben szerintem Thane kib kíváncsi lenne arra, mi minden történik Sheparddal, és megpróbálná lelkileg támogatni az egész elbaszott küldetésben, ha már fizikailag nem tud ott lenni.
Ezek nem részletkérdések, mert amikor egy játék eléri azt, hogy tényleg egy világ sorsa nyugszik a válladon, a Földdé, minden értelmes fajé, és elkeseredett küzdelem van megminden, akkor hirtelen jelentősége lesz annak, hogy kiért/miért képes valaki ezt végigvinni.
Ebből a szempontból nem lett volna rossz a Thane szál sem, ha mondjuk a KhaiLeng fasság helyett normális plotot találnak ki, meg legalább azt a pár párbeszédet még blerakják, ami miatt egy darabig érdemes újra és újra visszalátogatni. Meg a gyász szépen levezetni, meg ilyenek. Mert nagyon ütős és magával ragadó sztorilájn lehet a bosszúból, a dühből és elkeseredettségből, bla.bla, bla. Mégse lett vége a rant-nak :D
2 megjegyzés:
Ha elfogadnád az MTT határidőkhöz való viszonyulását, sok gondtól szabadulnál meg.. tervezz eseményt 14:00ra, de készülj 15:30as kezdéssel. Sajnos az MTT csoportnormája során a határidők laza kezelése vált elfogadottá.
sztem ezt nem kell elfogadni- ha valakit nem zavar és együtt tud élni az ilyesmivel, az szerencsés, akit zavar az meg nyivlánítsa ki a véleményét, és sokkal rosszabbul érzem magam ha megpróbálok mosolyogni a "fingott a lovam ezért késtem" típusú dolgokon, mint ha szóvá teszem. Valóban van közösségi nyomás, de ha az zavar akkor tenni kell ellene, vagy elhagyni a közösséget. A bevállaltam de mégsem érek rá, az pedig gyerekes és ostoba magatartás, főleg azért mert téged is és a közösséget is rombolja. és nem azt jelenti, hogy fontos ember vagy, hanem, hogy hülye, hogy képtelen vagy átgondolni az idődet. Ha meg mindenféle indokokra hivatkozunk ilyenkor - akkor a megint a közösségtől vesszük el azt a lehetőséget, hogy ha valóban baj/vagy megoldhatatlan helyzet van, akkor jó szívvel tudjuk elfogadni az indokot. Annyit jelent hogy nem vesszük komolyan se magunkat, se a feladatot, se a közösséget és szerintem így egyszerűen nem éri meg bármibe is belekezdeni.
Ezt szűrtem le az elmúlt évekből - és időbe tellett egyébként. Csak olyat, amire tényleg van idő, energia és motiváció és csak olyanokkal akik, hasonlóan gondolják, különben szarul érzem magam.
Megjegyzés küldése