NPC spotting

majdnem láttam Adriant tegnap a jelenben, fehér haja volt, és fiatal arca, ráadásul valami idegesítő öntudat ült az arcán.

Idők

Konyak, cigi, füstös bisztró - beszélgettünk a Múltról és Jövőről a Jelenben.
Ó, igen.

Egy idő után zenéltek nekünk, amin jól szórakoztunk, lévén azt hiszem, mégnekem olt a legtöbb affinitásom dzsesszhez a többiek reakcióiból ítélve. Elvégre hallgatok én kevésbé mintázott zenéket is... de azért akkor már inkább progresszív metál/rock, vagy zajzenék.
(és most Alice in Chains hallgatok, mirenem vesznek rá a karaktereim)
Színészek vagyunk, nem művészek, vontuk le a következtetést, és Koma jó ritmusérzékkel tapsolt azért a számok végén, és FemmeFatale is nyitott tapsot, ha már ennyire prosztók voltunk.
Eltárs tanítás után futott be, a világot nem váltottuk meg, és a konyak az ütős volt - ezt érzem még ma is (vagy a rumos őszibaracklevet?). Ezt rendszeresíthetnénk.

Felhívtam Zoltánt, ugyan nem lesz rendszeresített időpontom még egy darabig, de már nagyon várom az órákat. Kíváncsi vagyok, mennyi mindent felejtettem, mennyi mindent változtam, ilyesmi. Nekifutok megint ennek az éneklés projektnek, aztán meglátjuk.

Ja, a munka meg beindult, most már van igény gondolkodésra is. Nem tudom, h ennek örülök, vagy zavar... még mindig szívesebben próbálnék munkaidőben, persze. De pl. nemvagyok benne biztos, h szívesebben rajzolnék műszaki rajzokat táblázattervezetés helyett.

Nem tudom, mennyire lesz ez az év öndefiniálós, akár lehet. Lehet, Hásze...

Február 5, péntek: Furcsa pár.
Február 12, péntek: Körmagyar.
Február 20, szombat: A funtineli boszorkány (Laura, Eltárs vizsgázik)

Kultúrautalvánnyal is tudunk mit kezdeni.
Mindhármat érdemes megnézni, és nem csak miattam, az előadások is jók. Az első komédia, a második tragikomédia (komoly bohózat), a harmadik tragédia.

A legutóbbi Körmagyar előadásról pozitív visszajelzést kaptam kritikus szemtől, ennek nagyon örülök. Holnap vidéki Funtineli. Vasárnap mesélek Rouent próba után. És össze kéne raknom a farsangi műsorszámomat, jut eszembe, mert az egy dolog, h el tudom énekelni.

Hhá, ne hittem volna, megírtam a befejező mondatát a novellának, jelenleg kb 60 ezer karakter, ami életem eddigi leghosszabb összefüggő íráa, leszámítv a diplomatervet, de az meg nem számít.
Inszéjn még átíratja velem, de akkoris, nemsokára tényleg kész. Saját mesémhez fanfictiont írni fun. És tanulságos, egész sok szempontból.
Egyrészt elmélyítette a benne szereplő NPC-ket, illetve új drámai súlypontokat adtt az egéz sztorihoz. Aztán meg tanulságos volt azért is, mert folyamatosan ellenőriztettem a férfi karakterek gondolatait.

na, ebéd, utána meg munka lesz, megbeszélem a megbeszélés jegyzetelési módjait.

otthon újraélesztettük a gépemet (túlzás, Inszéjn élesztett újjé, én nagyjából annyit tettem, hogy összeírtam egy csomó programot, amit vissza kell telepíteni.). Ha lesz időm, akkor végre játszom. Nem tudom, mit, majd kiderítem. Vagy, nyilván azzal ütöm el a szabad gépidőmet, hogy a tárulatnak szerkesztem át a plakátokat, nemtom.

Thank you for making me
feel like I am guilty,
making it easy to murder your sweet memory.

I'm severing the heart line,
I'm leaving your corpse behind...
Not dead but soon to be, though.
I won't be the one who kills you,

I'll just leave that up to you.

(random rouen/ctl asszociáció, asszem többek is magukénak érezhetik :) )

volt pénteken táncpróba, fura volt emtétések közé menni. Örülök, hogy voltak, akik odajöttek köszönni, mert valami eredendő elenállás volt bennem az egész társasággal kapcsolatban. asszem semmi személyes. Egyszerűen idegennek éreztem a többséget, annak ellenére, hogy elvben van valami közös bennünk. Baromi régen nem találkoztam a többségükkel. Hm, talán az, hogy nem találkoznék velük, ha nem mennék mtt-hez kapcsolódó rendezvényre. Hm, igen. Most nincs energiám a közösségre, fontosabbak az egyes emberek.
És ennek örömére mentem és belógtam Julcsival és Szozzsal Ladis előadására. Jobb lett tőle. Julcsiról jut eszembe, lehetne megint csinálni írórendes szeánszot :D

Péntek este buliba akarok menni. Mondjuk. Vagy nem - nézegetem az ld50-et, de persze nem akkor van olyan buli, ami tetszene, amikor ráérek :S Ehh, ebből se lesz semmi. Legalább lesdz időm... szöveget tanulni.

Szombaton meséltem Rouent, ó igen.

És mostmeg majdnem elfelejtettem a meetinget :S wazze. namindegy, most már hátha tisztázzuk, h mit is kéne ezeken írnom :D

Körmagyar volt vasárnap este, határeseti nézőzámmal, majdnem elmaradt, aztán szerencsére nem. Én most kifejezetten élveztem, hogy ez nem vizsga, nincs stressz, játszhatok és kipróbálhatok dolgokat, és még nézők is vannak, akiknek érdemes.

Éhes vagyok.

még tíz perc a munkahétből, még egy bögre forró tea.

tűnődöm az rpg személyiségformáló hatásán. noha korántsem az a hűde fejlesztő dolog, azért alkalomadtán segít. ha az embernek van ideje. komolyan mondom, mióta akarakterem megtanult motorozni, és azon gondolkodik, hogy mire rakja az XP-it, azóta nekem is eszembe jutott a jogsi, meg az, hogy tanulhatnék valamit.
Nem, bajba nem akarok keveredni, és itt meg is állt a párhuzam ;)
Közel 27 évesen fílingesek az ilyen ráébredések, nem 18-20 évesen.

És visszaszereztem a színpad iránti ... kedvemet. Csak koncentrálni kell. A dolgok nem jönnek maguktól. Lehet ihletnek is nevezni, mittomén. Tényleg, furcsa ez. Az előadóművészetbe is kell ihlet, nem csak a szigorúan vett alkotóhoz.

Turné

Fhuhh, az előbb becsuktam a szemem, és éreztem, h el tudnék aludni. Van bennem némi büszkeség, hogy a kétnapos turná után bejöttem ma dolgozni, és itt ülök, és elvégzem a feladatomat, és folyamatosan dolgoztam eddig - de az tény, hogy hosszú távon vagy egyik. vagy másik lenne jó. Leginkább egyik.

A turné kalandos volt. Berettyóújfalura az utat lényegében végigaludtam, nem is rémlik semmi említésre méltó, kivéve talán azt, hogy mi értünk le elsőre. És, hogy most kétoldali passzívdohányzás-undorom van. Mert a dohéányzás fontosabb, mint a hideg, és a cigifüst, és legyne nekünk is fontosabb. Nem konkrétan arról van szó, hogy egyszer-egyszer ne legyek hajlandó egy kicsit fázni, mert jófej vagyok, de, hogy ez alapvetően elvárás, az... gáz. Namindegy.

A szerdai színpadon vicces susogós műanyag, sötétkék takarások voltak, amik kitűnően lengedeztek a legkisebb szellőre is. Meg persze a két öltöző közül a nagyobbik lett a telefüstölt - a kisebbikbe meg az a többség zsúfolódott, akik nem szeretnek rosszul lenni előadás közben. Az előadás amúgy jól sikerült.
Este ztán pakolásztunk, kezdődő hóesés, nagyjából 11kor sikerült elindulni, ami legalább másfél órás tökölődést jelent. Szerintem össze lehet pakolni feleennyi idő alatt is. (Inszéjn tanúsíthatja, nemtom, mennyit szokott rám várni Funtineli után).
Utána még átutaztunk a szomszédos Gyulára (80-90km?), erős hóesésben, hidegben. Perszehogy elszámolták az egyik kocsi benzintartalékát, és valahol a világvégén meg is ragadtak. Mi megint előrébb tartottunk, tehát negyedórás izgatott várakozás után (vártuk, h azt mondják, mennyünk mi vissza egy órát benzinnel) mi is értünk a panzióba először.
A panzióba egy nappal későbbre vártak minket. A tulaj épp, hogy megérkezett. Nem fűtötték fel a házat.
Tulajdonképpen az estét kabátban töltöttük, miután hajnalban megérkeztek a többiek.
Amúgy, a hideget és füstöt leszámítva jó volt, beszélgettünk Bonvivánnnal, ittunk és vacsoráztunka szobánkban - amolyan osztálykirándulás fíling. Ha a körülmények jobbak lennének, nagyon szeretném ezeket a tájolásokat.
Másnap délben keltünk, bemásztunk ebédelni - Színésznő kocsija elől persze elfelejtett Bonviván kiállni, ergo gyalogoltunk odafele.A pizzériában tapló volt a pincér, nem hagyott nem egymshoz illő húst és köretet rendelni, mi meg másnaposak és befolyásolhatak voltunk.

Este előadás egy hatalmas és szép színpadon, aztán hajnalaban értünk Budapestre. Kicsit kapar a torkom.

ma még bejöttem dolgozóba egy kicsit tájelőadások előtt, fun.
lelépek két napra, kiváncsi vagyok. meg amúgy is. tsá.

.... és akkor azt mondom, hogy, és most furcsa a világ. enni kéne lassa, de még korántsem nincsen annyi idő, mint jó lenne, ha lenne. ólomlábak, idő, hjajj.

a havazást szeretem, holnap-holnapután meg tájelőadunk. nna, arra kíváncsi vagyok. valahol fáj, hogy régen mennyire szerettem ezeket, most meg mennyire... nyjajj. de legalább kiszakadok a munkából. most, hogy nem tudom, igazából van-e feladatom, vagy csak generálom magamnak, ez kínos. nem baj. majd szólnak.

unalom. fehér unalom, a rosszabbik fajtából.

No.

Volt a péntek, előadás, vizsga este. Hiányzott már. Jelenleg épp a megfogalmazhatatlanság állapotában van az érzés. Mert ... nem olyan egyértelmű, hogy miért szeretem ezt csinálni, miért jó a színpadon, előadás előtt és után. Nem azért, mert annyire izgalmasak a darabok, nem azért mert új élmény, nem. Nem azért, mert lelkesítő a frusztráció, hogy hiába sokadik előadás, soha nem lesz biztosan meg, mindig teljes erővel kell próbálkozni, és reménykedni, hogy eltalálom a megfelelő agyi állapotot.
És nem is az, hogy akkora élmény lenne megalkotni szerepeim karakterét. Ezk nem azok a személyek, akik "lángra gyújtják" a fantáziámat. Legalábbis nem első látásra, nem ötödik átgondolásra.
Az előadás után persze a kedves bizottság lelépett, maj valamikor megkapjuk az értékelést, remélem.
Ja, tőlem tök felesleges kérdezni, h hogyan sikerült az előadás, mert nem tudom. Én erre alkalmatlan vagyok, depressziósan jövök ki olyan előadásról, ami jó volt, és elégedetten a nem annyira sikerültekről.
Este utána végre Inszéjn meg én beültünk beszélgetni FemmeFatallal és Farkassal a szomszédba, később átértek Komáék is, kár, hogy addigra már mennünk kellett kb. Szükségem volt már rájuk.
Bármennyire szétbombázódott a kollektíva a társulatban, azért van egymásra igényünk. Vicces ez a klikkesedés ügy Tanárúrnál, nyilván vannak emberek, akikkel szívesebben töltöm a szabadidőmet, sőt, mi több, jobban élvezem a társaságukat - de ez nem befolyásolja a társulati munkába fektetett energiáimat. Túlbeszélve.

Szombat ugye meséltem, kíváncsi vagyok Vashölgy véleményére. Érdekes az, hogy másképp mesélek, mint mondjuk régebben -  asszem inkább arról van szó, hogy mostanra vált olyan kidolgozottá a világ, hogy kötik a belső szabályai, és kevésbé igazítom a dramaturgia köré, mint eddig. Kezd a világ kevésbé díszletként szolgálni. Ez nyilván súrlódásokkal jár. Azt hiszem, a meséim nem arról szólnak, hogy a játékosok hogyan oldanak meg egy-egy nagyobb jelentőségű problémát (bár, amennyiben ügyesek, erről is szólhatnak), hanem, hogy hogyan élik át és élik túl azt a világot, amibe belekerültek. Mit kezdenek magukkal. Én nem tartom olyan ijesztőnek a lehetőséget, hogy netán az amúgy futó eseményeket kikerülik, és nem mennek be az elkészített dungeonba. Időbe telik kidolgozni a sembejövő dolgokat, de attól még, hogy labirintus van, és falak vannak, amikről azt hinné az ember, hogy irányítanak valahova - nem feltétlenül. Vissza lehet fordulni, ki lehet menni a labirintusból. Vagy átmászni a falakon. Vagy menni a labirintusban tovább és tovább, és túlélni, és menedéket keresni, és megtalálni a személyre szóló értelmét a továbbhaladásnak. Nem a labirintus megoldása az érdekes. Az út.
Nem állítom,h ogy ninc kiút a labirintusból. De azt sem, hogy úgy terveztem a mesét, hogy kijussanak belőle. A lehetőség adott, de százalékos arányban olyan 70%.  Mert azért alapvetően meg szeretném mutatni a labirintus közepét, de a 30% is reális lehetőség.

Így, visszatekintve, alapvetően minden mesém ilyesmiről szólt, csak az eddigi meséimben szerintem nem jutottak el addig a játékosaim, hogy rájöjjenek, hogy a világ alapvetően közömbös irántuk. Még akkor is, ha a dramaturg nem.

Vasárnap délelőtt próba volt. Hát igen.

Délután Prága Changeling, Karel alapvetően jól érezte magát, de sajna sok mindent nem csinált a lemesélt két nap alatt, mert most neki alapvetően jó.

készülök megint meetingre, ó igen.

2002. bejegyzés, amolyan mental note.
akarok majd írni a péntekről.
akarok írni szerepjátékról.
azért az most frusztrál, hogy ennyire nem ugyanabban a világban élünk. asszem túl szélsőségesen szociális játékot mesélek, amiben értelemszerűen megmutatkoznak a mesélő és játékos elképzelései közti különbségek. mindenki a saját realitását próbálja megmutatni, és most nem érzem, attól jól magam, h nem sikerül megfelelőképp egyeztetnem ezt. nyjajj.
egyszerűbb rendezni, mert ott egyértelmű a világkép.

úgy érzem, unalmas az életem. A ma estétől remélem, visszaszerzek valami lendületet, glamourt gyűjtök, vagy mi.
Túl könnyen hozzászokok ahhoz, hogy nem kell valamibe energiát rakni, mert jön az magától, hogy aztán csodálkozom, amikor nem működik. Igenis le kell ülni, és átgondolni, hogy, amit teszek, azt miért élvezem, miért jó nekem. Nem azt kell átgondolni, hog miért kell jónak lennie.
És ebben a dologban nem számíthatok másra. Nem várhatok senkire, hogy motiváljon. Magamat kell az életre rávennem.

Különben nem ragaszkodom ám a képzeletbeli helyhez, mint találkozó-ponthoz, de az ijesztő, hogy ennyire nehezen találkozom bárkivel mostanában, ha csak úgy találkozóról lenne szó, nem programról. Megbetegszem, BKV-sztrájk tör ki...

hehe, Janie járt Rouenben, megnézte magának az 1995-ös Adriant meg Séveret, de még nem jutott a gépéhez, hogy naplót írjon, előbb haza kell érnie.

jajj, el kell kérnem magam holnap fél4től, h odaérjek négyre az RSbe. Teltházas előadásunk lesz, előre (!) elfogytak a jegyek. Vizsgázom.

még most sem vagyok százas, a metrón már kifejezetten a hányingerrel küszködtem, és itt bent is örülök, hogy ülök. csak a gyógyszerek hatása még? és van egy valag bepótolandó melóm, és nem zavar amúgy, mert van mit csinálni, és ijesztőbbnek tűnt otthonról a munka, mint amúgy.
Ma már kéne energia szövegtanulásra. Remélem, lesz. Azért jól jött a betegség, mint betegszabadság, há.
Szabadságról jut eszembe: a HR rossz napszámot írt be előző félévre, ezért eggyel több napot vettem ki - elvben le kéne túlóráznom (túlóraszabi helyett vagy mi.) Röhej, de még a végén megoldom, hogy egy-egy órákat továbbmaradva túlórázzak. Vagy vmi ilyesmi.

Saint-Saenst hallgatok.

Hétvégén meséltem Rouent, végre Noémi is játszott. Meg egyre érdekesebb szituációba sodorják magukat a karakterek, muhaha.

Inszéjnnek kívánjatok jobbulást, ő váltott fel engem az otthoni szenvedésben.

37,8. Bevettem egy lázcsillapítót. Eddig csak konstans 37,5 alatti hőemelkedésem volt, de ezt már kezdem láznak nevezni. Már-már fázom.

Furcsa betegnek lenni - magyaráztam ma Szozsnak meg Vérlepkének -, megfontoltan mozgok és nevetek, mert a rosz mozdulatok fájnak, kevéssé vagyok pontos, és a sebesség az egy távoli vágyálom. Ez az az állapot, amikor nem az éhségérzet visz az evésre, hanem az, h ne hányjam ki az éhgyomorra bevett gyógyszereket. A lázcsillapítóra fájdalomcsillapítás is rá van írva, ez azért lelkesít.

nyjajj. nem érzem jól magam. fizikailag.
tanulnom kell szöveget hétvégére. ha az megvan, akkor minden kötelező kört épp teljesítek.
fázom. ez egy ilyen nyavajgós post.

tényleg, szeretnék laptopot venni. pár hete nézegetem őket. szeretnék rajta a netezés és szövegszerkesztés mellett képeket szerkeszteni-rajzolni, játszani. 3D modellező, tervezőprogramokat nem akarok tulképp futtatni. Akkor "csak" játszani tudjak rajta :D
Nem kell szépnek lennie. Könnyűnek sem. Szöget sem szeretnék velefalba verni, a kakaót meg úgyse bírja ki semmi, gondolom.

meg szeretnék mozogni valamit. táncolni mondjuk.

wazze, és fel kéne hívnom Zoltánt, hogy énekórát kérjek tőle. Ezen a héten a torokfájásom a kifogás.

aludni is kéne.

így teljesüljenek a kívánságaim. meeting szerdára elcsúsztatva.

eltűnődtem pár dolgon, asszem mégis kell a socialize-ra raknom XP-t. amíg még lehet, és van rá időm.

31-én végre volt időm rendet rakni. elkezdeni a rendrakást. ez talán annak a jele, hogy kezdek életteret kialakítani magamnak a történések között. a fizikai valóságban is helyet foglalok, nem csak az agyamban.
csak nem szabad elfelejtenem, hogy szükségem van a magányra.

tegnap lemeséltem Adrian drámai jelenetét, szitáló ónos eső, komor hangulat a világvégén. flashbacket mesélni vicces. kár, hogy fájt a torkom, későn kezdtük, és az akciójeleneteket Inszéjn határozottan hangulatosabban meséli. Ja, ez nem baj.

na, most nemtom mivan. elvesztettem a fonalat. kéne menni postára pénzt befizetni.

ja, boldog 2010-et.

nem akarok meetinget. nenenenenem.