.... és akkor azt mondom, hogy, és most furcsa a világ. enni kéne lassa, de még korántsem nincsen annyi idő, mint jó lenne, ha lenne. ólomlábak, idő, hjajj.

a havazást szeretem, holnap-holnapután meg tájelőadunk. nna, arra kíváncsi vagyok. valahol fáj, hogy régen mennyire szerettem ezeket, most meg mennyire... nyjajj. de legalább kiszakadok a munkából. most, hogy nem tudom, igazából van-e feladatom, vagy csak generálom magamnak, ez kínos. nem baj. majd szólnak.

unalom. fehér unalom, a rosszabbik fajtából.