még tíz perc a munkahétből, még egy bögre forró tea.
tűnődöm az rpg személyiségformáló hatásán. noha korántsem az a hűde fejlesztő dolog, azért alkalomadtán segít. ha az embernek van ideje. komolyan mondom, mióta akarakterem megtanult motorozni, és azon gondolkodik, hogy mire rakja az XP-it, azóta nekem is eszembe jutott a jogsi, meg az, hogy tanulhatnék valamit.
Nem, bajba nem akarok keveredni, és itt meg is állt a párhuzam ;)
Közel 27 évesen fílingesek az ilyen ráébredések, nem 18-20 évesen.
És visszaszereztem a színpad iránti ... kedvemet. Csak koncentrálni kell. A dolgok nem jönnek maguktól. Lehet ihletnek is nevezni, mittomén. Tényleg, furcsa ez. Az előadóművészetbe is kell ihlet, nem csak a szigorúan vett alkotóhoz.
1 megjegyzés:
Persze, mindenképp kell ihlet. Óriási hullámhegyen-völgyön zakatol a vonat nálad is? Sőt, azt érzem, hogy az élethez általában kell ez a fajta ihlet, hogy működjön. Hogy akarjak má' valamit az emberektől, akikkel találkozom. Vagy adni, vagy kapni, csak valami legyen. Közöm hozzá.
Ezzel a reménnyel belenyomatni a padlógázt valamibe mindjárt jobb érzés szerintem. :)
Megjegyzés küldése