szerda, augusztus 31

beautinhuman

jé, rájöttem és megtaláltam, egy kattintás és blog this. kísérlet a maseírtamsemmit pedigdejólettvolna és graff. omá. n.

legyetek.

kedd, augusztus 30

asziszed?

azt hiszem, tényleg azt hiszem, hogy hiszek benne, hogy az emberek? szavunk nem ér el addig.

elegem van az intoleráns, csakbeszélek és fejbólintást fogadok viaszholtakból (Wass Albertet olvasok), akik szabadon utálhatnak, és utálatukból kifolyólag, ha alkalmuk adódik rá, bármikor megölhetnek, vagy rosszabb. Az, ha valaki nehezen viseli, hogy nem szeretik, részint ebből a félelemből is táplálkozik. Nem lehet úgy gyűlölni, h ne érezz késztetést a cselekvésre. jah, meg michi által válaszolt hermitset olvasom. Darabokban. Mert nem értem, és nehezen tudok elmenni az emberi kegyetlenség mellett. néha muszáj. nem, nem konkrétan csak odaszól ez, annyira már nem is érdekel, mindjárt fog :D jól van. volt értelme továbbnézni. van még remény. akkor csak azt nem értem, de tényleg nem, nem, nem, miért a vörös köd. miért nem vesznek inkább levegőt az emberek?
nyilvános véleményre teljesen jogos a nyilvános vélemény. a blog nyilvános. a negatív vélemény vonzza a figyelmet. mert érzelmeket kavar fel. de ez is a célja, egyértelműen. a szavak nem az anyaghoz szólnak, hanem a lélekhez. majd ha beszélgetni kezdek a géppel, akkor.
ettől függetlenül unintelligensnek, szűklátókörűnek és mindenfajta idealista emberképzethez nem illőnek találom azt, aki képtelen egy kicsit is együttérezni a másikkal. bárki mással. ez van.

pilóta

fény van, ráadásul zene nincs. vagyis közvetítő. eszköz. a fülem és a gép közt. ahogy összefüggés se a cím és tartalom közt.

amennyire párezerszer megésátfogalmaztam a beszámolómat a relaxről, annyira nincs erőm. mert mi volt? eső, eső, eső, ó, bárcsak itthon lenne ez, punnyogás, bazsaly, art, vattafakk, szocializálódás. visszanyertem az én mttbeli létezésembe vetett hitemet. meg a kialvatlanságot. a társaság lehelletnyit megint átstrukturálódott, minimum a velem kapcsolatos szálak, örülök a beszélgetéseknek, és emberbelátásoknak. meg a pletykáknak. kell az, mint kelemenné a várba.

akik pedig hiányoztak, pedig ott kellett volna lenniük, azok... nos, nem kell sajnálniuk. ilyet nem érdemes. ha nem ezek az emberek vannak ott, pillangó rebegteti a szárnyát, de másképp. compris?

persze ijesztőek vagytok, egytől egyig. csak visszanyelem a rettegést olykor, h szivárvány. vagy plazmakisülés. vagy mittomén. kommunikáció.

ma végre vettem nadrágot. ihajj. gyorsan fogy a pénzem. otthon csak szokásos gyomorfacsarás, talán fekély, talán nem, és csak akkor szabadulhatok meg, ha elköltöztem, saját munkával. de akkor, ha meglöknek, a világ másik végére is elköltözöm. juhé. és vettem lila nyakkendőt :)=

és... és...

csütörtök, augusztus 18

stuck in the august rain

azzal az elhatározással, hogy én most akkoride a mindent. de mit is...

Sziget. Megint célirányosan, csak egy napra. Emberek. Ismerősök. Barátok. De drímőr nélkül egyedül lettem volna. És azt hiszem, nem élveztem a koncerteket. Agyilag ott volt mindkettő, egyszer talán igazán örülni fogok neki, h hallottam Ogrét és Nick Cave-et élőben, de most önmagam után kullogok, kilométer távolságból. Csak csipegetem saját élményeim morzsáit.

Mint tegnap is. Mintha tavaly ilyenkor lenne, de mégsem. Már az sem az igazi... már nincs okom a szomorúságra. Ez talán elkeserítőbb, mintha alappal lennék depp. Biztos csak fáradt vagyok. Biztos. Biztos. arggghörr.

Hiányoznak a barátaim. A kik? Hát igen. Remélem, csak a nyár ez az eltávolodás. Nagyon remélem.

És olyan ügyesen tudom megnehezíteni a saját dolgomat. Rámférne a kolostor, az elzárás. Hegyeket akarok látni Gandalf! Mostantól csak nézünk.

egy kis múlt-idő

Augusztus 3. Szerda

Munkámnak hála, mindig tudom a dátumot. És megintcsak hála, láttam a vihar elejét üvegek mögül, lassan sötétedő modern lámpafényteremben. Ha csak szerelem van és nem eszme és nem csillagozok (bár munkaidőm negyedét blogolvasással töltöm), akkor szerelmes vagyok az esőbe. Meg kinti sötétet bentre cserélő fotocellás ajtókba, és a vízbe, amiben nem fázom.
Fogadni mertem volna, nem bírom ki? Vagy igen? És mmicsinálok végre máma, beülök netcaféba, hisz annyira ügyesen tudok pénzt költeni, és végre felpakolom itthoni blogzásomat.

Tegnap jól döntöttem, hogy a fájafelvételi darkulásról hazajöttem aludni. Nem, igazából nem darkulás fojt, hanem a hőség, az párása mancsával betömi bőröm pórusait. End of flowers. Szóval még jól éreztem magam, még lebegtem a scociális tó felületén, akarattal, nem cölöpökön, de fulladozni nem volt kedvem. A hold ma oly kerek.

Archaic disciples
Offer their support
But who to fuck am I to dare to accept ?

(Diary of Dreams-Victimized)

nem, nem érzem magam rosszul, a szokásos szemdöglesztésen kívül, de a szemüvegnélkül meg kell szenvedni.
Sikíts.
És népek.
Július 28. Csütörtök

Megint itthoni blogolás, a széteső gép szélénél. A tegnapi suttyuláshoz még néhány adalék. 10 után értem oda valamivel, összbotlottam a már emlegetett suttyógótokkal, lenn pedig Félixszel, aki rég látott kockásingében feszített. Benn tuc, mittomén milyen, gyors, alig dallamos, de nekem tökéletesen megfelelt, ráhangolódni, amennyire már régen sikerült. Bár amit most hallgatok tucc témakörből, az kicsit változatosabb, és talán jobb is. Valamilyen szempontból, legyen mondjuk a szövege, hisz azoknak nem volt, kivéve a benassi zörgést. What you are now… remélem, bepakoltam mindent. Csak érzésre, nagy táskába nagy rendetlenség lehet, ha nem jön haza a család többsége, drímőrnek kiütöm az agyát a zenékkel, most ilyenek ránganak tudatom peremétől 5 centire, befele, mint apró férgek a starcraftban, mint a zergek, hordják az ásványt stbstb. Ha leütnétek, köszönöm. Juhú, Maschinen… full funktional vagy mi a tosz, nemtok négmindignem németül. Ez viszont hiányzott, úgy ám, dhágaszág! Mikor lesz végre efféle elektro buli, ahol Dive-ot is, meg Sp-t is, meg meg meg meg meg… hajjah.
Fáradt vagyok. álmos, nagyon. Mi leszmileszmilesz, álomőr meghozza az abszintot, osztán vásárolni kell. Nem, pénzt felvenni, ha anyu nem ér haza… távollétében nehéz lejmolni tőle. Ahogy bárkitől. Ritmusra rágom a cseresznyés szúrós rágót. Korin, bárki, aki szervezi azt a lájvos buli zenei részét, lenne pár kívánságom… :szempillarebegtet: kiíromm cd-re… éééés… Juno Reactor. Még mindig csak ezt az egy számot ismerem tőlük… visszaviszem bádogembernek a kintlevőségeit, és kérek tőle, mert blogján mintha írt volna ilyesmit :D vagy akármi. Jelezhetitek ám, ha van nektek töménytelen mennyiségű nekem tetsző zenétek, nem sértődöm meg.
Nazgul írt a messzi Londonból, közölte, lusta blogolni, de a testvéréét azér’ olvashatjuk. Hát így? Hát jó. Pár sáz kilóméterről még nevetségesebbek a fenyegetéseim L

Július 15 péntek

Furcsa. Bár nem mindig értek mindennel egyet azzal, ami egy prédikáción elhangzik, de nem érzem oly nagyon lehetetlennek és röhejesnek azt a képet, ami házasságnál a férjet akár gyöngyhalászhoz hasonlítja. Mert nem ez történik? Amikor rátalál az ember arra, akivel összeköti az életét, társnak választja, az elég jelentős dolog ahhoz, hogy egy értékes dolog megszerzéséhez hasonlítsuk… no persze, a hasonlat nem tökéletes, mert a gyöngyhalász nem egy gyöngyöt talál :D Vivatévé, péntek délután fél négy. Éérted… tulajdonképpen sért a dolog. És az meg egészen egyértelmű, hogy az eső termékenységszimbólum. Közhelyesen egyértelmű, de nem látom, miért vicces. Hárman közösen röhögtek az átvitt képeken, melyek a gyakorlaton túl értelmet, többletet adhattak. Volna. Szeretnék belelátni az emberek agyába, h megtudjam, azok, akiket szűklátókörűnek látok, vajon hogyan bírják ki, mitől emberek mégis? Mert nem vélem, hogy több vagy jobb lennék bárkinél is, de ilyen esetekben felhő ereszkedik közénk, nem látom önmagamat, a tudat és érzés lángját a másikban.
Jólvanna, jóvárosunkpárizs, Merle, az emberek hülyék. Rettenetesek. Olyan könnyű elveszíteni önmagunk felett az uralmat, démonok eledelévé válni. Meg átvenni más stílusát. Kuss. Reménytelennek látom. Másokért nem vállalhatunk felelősséget. De a legrosszab az, h barátainkért sem. A végtelen szakadék okán. Ilyenkor kedvem lenne beállni a sorba. Mert úgy könnyebb. Szétvegetálni az agyamat. Késsel, láncfűrésszel, házilag barkácsolt bombával.

Júli 4. Hétfő

London After Midnight. Megszoktuk, megszerettük. Idők között félúton, szinte üres a lakás, hogy középső öcsém és húgom is táborban. Tehát ideférek. A géphez. Igen. Zenét hallgatni.
Collide. Az is jó isaz. És por és hamu. Amikor még a djzésre készültem, nem akartam agyonhallgatni a white rabbitot, de majdnem sikerült… és péntek. És Baldur’s Gate. És az jó. Szombaton ténferegtem és társasoltam, vasárnap pedig rájöttem, h jól döntöttem a kistarcsás kiruccanással :D jó ez a kártyajáték. Főleg, h a pasimnak van kártyája sok :P. legközelebb már magamnak szeretnék összeállítani lapokat, mert bár nem lesz hatékony, de legalább az összes lap tetszeni fog. Valami jó kiszámíthatatlant, aminél én is meglepődöm nagyon :D hogy jé, egy izé, meg egy másik. Jihhá. Csak azt nemtom, hova raktam a starcraft másolatot. Láá.
You come from far away…
Dzsihádzsihád. A népmesében van királyfi, aki hullát melegít fel a győzelemért, van leány, ki csontvázat tesz emberré, majd visszadobja a tóba. És az egyik végén pókká változik a lány, mert visszanéz? Vagy az más? Vagy mindenki és senki? Vannak rossz döntések. Nem lesz mindennek jó vége, számít, hogy kinek a torkát vágod fel, meg a mumus a szekrényben, hogy értelmezhessük a halottakat. A belső halottak az ijesztőek, ott alszanak pókhálós kriptában, ne nyissunk szájat, mert kijönnek a pókok. És fogaink közt nyálként feszül hálójuk.
Igen, DoD.
Igen, lálálá.
És igen, nem tudom, mennyi késéssel kerül ez fel ide.

stomp

ihajja. jihhá. nem, nincs jó kedvem. tegnap átértem megint egy napok partján, megkerültem az átjárót jól. persze eszemben sincs háromszor. ne aggódjatok. talán majd elmondom, milyen volt asp és a barlang és a születésnapi mészárlás. de most nincs kedvem. pihenni kell. soha nem tartottam ennyire az ősztől.

adroidokat lelövik, ugye.
it can't be 10 perc all the time.

péntek, augusztus 12

o.0

de nem is akartam semmit se írni.

ejj

kicsit kóma. jónak tűnik az idő. már vagy 45 perce semmi munkám. és még egy óra...
Drímőr hazaért Olaszországból, péntek, net, hétfőn sziget, mi kell még? Alvás. Alvás. Alvás. Esti alkoholizálás mécsesfényben REMet hallgatva Kőhegyen. Lőjék le, kérem. Szóval alvás.

Tea.Alvás. Tea, alvás. Te, alvás? Feltűnő lenne. Tegnap Szauront akartam rajzolni,de az első vonal egészen mást hozott. Hamajd tudok szkennelni, devartos kép lesz belőle. De úgyse tudok.

csütörtök, augusztus 11

snaaaape



http://snapesforte.deviantart.com/: jujj. első pillantásra nagyon jók.

usb

höjj. itt van port. nomajd, legközelebb kihasználom galádul.
amúgy nájtmer bifór krisztmász. egy kicsit.

ingyér mennék szigetre egész hétre. talán, de nem biztos.

szerda, augusztus 10

adventuring

mert nekem otthon nincsen netem, ezért innen onlájnolok.
http://energyzard.battleon.com/build30/game.asp

off

on. legyen. legyen nyár. rendben, legyen. Legyen esőtlen a sziget. Jóindulatú vagyok.

http://www.nothingandnowhere.com: The Birthday Massacre. Jó lesz ez, már érzem. Bár Cure helyett inkább maradok barátokközt :D, úgyis csak pozőr vagyok. Vettem olyan 8 méternyi anyagot, feketét, vegyesen. Mivel a varrógép nem működik, kézzel leszek kénytelen hegeszteni ruhát magamnak.

miért süt a lámpa? miért nincs eszem? miért van szerda? miért nem alszom? miért nem írok? hehh.

a nothingandnowhereről a happy birthday és a broken tetszik.

hétfő, augusztus 8

noo sztalgia

bár ne kéne. már megint kellett nekem múltba néznem, ezúttal a devartos képeimet és mások képeit... kevés olyan dolog van az elmúlt pár évben, ami visszahozhatatlanul elmúlt, és tényleg nagyon hiányzik. Nem, most nem mtt, az még van, látok. Hát így, hát jó, here comes the rain again.

a tiszta lap, az volna jó. Vagy cska hirtelen para? Mert a levegőrészecskék már az orromban vannak, a szemem előtt lebegnek színesen, soha nem volt jobb. És soha nem tudhatom meg, igaz-e, amire emlékszem. A szempilla az asztalon. De most legalább nem hirtelkenjöttment szerelmeken kesergek.

majd egyszer, majd egyszer álmodom. majd egyszer, és nem kell felébredni. Jó dolog. A jövő se lesz jobb. Nem kell félni. Napfény rohasztja a háztetőt.

hikhikhurré

naszóval. kinyílt a hik, én meg rosszulfésült függőként száguldottam be. Pendriveot nem tudok csatlakoztatni (ezért nem mászom be az asztal alá), tehát az a sokminden, az egyelőre itt semmi. ugye.

fáradt vagyok. Reflexszerűen, tegnap rossz álmok és keanu reeves rosszfiú, kezemen még EK-s szalag, jó volt, kér számot is felismertem, ami pont kétszer annyi, mint amire számítottam :D. Az eső és színek, és starcraft az esőben egész nap, a bor ízlett, köszönjük a cég nevében.

Erőm, sohasenem nincsen. Főleg nem itt. Pedig azért.

kedd, augusztus 2

egyedül

nos,télleg, nincs itthon a család, Kedves olaszban, főnökeim szabadságon :D

Anyám a lakás szívében alszik, erre döbbentem rá alvás helyett. Nagyszoba, nappali, értelemszerű, de tényleg. Bevallom, amúgy cseppet félek éjszakánként. A betörőktől, de akár bármitől. Csápok a falból, vagy egy holt léleknek jut eszébe kikelni tudtalattimból... valahogy nincs kedvem sikoltozni halucinációktól sem.

a duplakévé kétórával ezelőttig tartott. jelentem. a gyomrom két héttel ezelőttig. lassan kikukucskál a belül.

szeretnék menni európa kiadóra,és arra gondoltam, ha esetleg mások is, előtte/utána felugorhatnánk hozzánk, mert mér ne. vagy nem muszáj szerdán, felőlem csütörtök is lehet :D de nem, nem szervezek. csak írjál előtte. ide, vagy mélbe. gmail. gillz.gothposeur.

jövőhéttől hik, hik, hurré, illúziókat nagyítunk.

a peremvidékeken, mint mindig.
peremvidék száll a levegőben. éhes vagyok.

hétfő, augusztus 1

láá

bepillantás a hétvégébe és a múltbe,Várgesztesen kiakadni vagy nem. én nem, cka üvöltöttem, mint állat, saaalaaalaaa... zommbi páer. én szeretem a keretjátékokat. főleg npc-ként. jövőre legyen csak négy napos, de full keretjáték, kötelezően, annak persze,aki megyjön. a nagytábor pedig relax meghintve tolkiennel.

ez a hétüres lakás. be ne törjetek;)