azzal az elhatározással, hogy én most akkoride a mindent. de mit is...
Sziget. Megint célirányosan, csak egy napra. Emberek. Ismerősök. Barátok. De drímőr nélkül egyedül lettem volna. És azt hiszem, nem élveztem a koncerteket. Agyilag ott volt mindkettő, egyszer talán igazán örülni fogok neki, h hallottam Ogrét és Nick Cave-et élőben, de most önmagam után kullogok, kilométer távolságból. Csak csipegetem saját élményeim morzsáit.
Mint tegnap is. Mintha tavaly ilyenkor lenne, de mégsem. Már az sem az igazi... már nincs okom a szomorúságra. Ez talán elkeserítőbb, mintha alappal lennék depp. Biztos csak fáradt vagyok. Biztos. Biztos. arggghörr.
Hiányoznak a barátaim. A kik? Hát igen. Remélem, csak a nyár ez az eltávolodás. Nagyon remélem.
És olyan ügyesen tudom megnehezíteni a saját dolgomat. Rámférne a kolostor, az elzárás. Hegyeket akarok látni Gandalf! Mostantól csak nézünk.
2 megjegyzés:
Örülök hogy írsz.
Remélem, engem is hiányolsz :) És mostantól kezdve nem menekülsz... XD
Megjegyzés küldése