Augusztus 3. Szerda
Munkámnak hála, mindig tudom a dátumot. És megintcsak hála, láttam a vihar elejét üvegek mögül, lassan sötétedő modern lámpafényteremben. Ha csak szerelem van és nem eszme és nem csillagozok (bár munkaidőm negyedét blogolvasással töltöm), akkor szerelmes vagyok az esőbe. Meg kinti sötétet bentre cserélő fotocellás ajtókba, és a vízbe, amiben nem fázom.
Fogadni mertem volna, nem bírom ki? Vagy igen? És mmicsinálok végre máma, beülök netcaféba, hisz annyira ügyesen tudok pénzt költeni, és végre felpakolom itthoni blogzásomat.
Tegnap jól döntöttem, hogy a fájafelvételi darkulásról hazajöttem aludni. Nem, igazából nem darkulás fojt, hanem a hőség, az párása mancsával betömi bőröm pórusait. End of flowers. Szóval még jól éreztem magam, még lebegtem a scociális tó felületén, akarattal, nem cölöpökön, de fulladozni nem volt kedvem. A hold ma oly kerek.
Archaic disciples
Offer their support
But who to fuck am I to dare to accept ?
(Diary of Dreams-Victimized)
nem, nem érzem magam rosszul, a szokásos szemdöglesztésen kívül, de a szemüvegnélkül meg kell szenvedni.
Sikíts.
És népek.
Július 28. Csütörtök
Megint itthoni blogolás, a széteső gép szélénél. A tegnapi suttyuláshoz még néhány adalék. 10 után értem oda valamivel, összbotlottam a már emlegetett suttyógótokkal, lenn pedig Félixszel, aki rég látott kockásingében feszített. Benn tuc, mittomén milyen, gyors, alig dallamos, de nekem tökéletesen megfelelt, ráhangolódni, amennyire már régen sikerült. Bár amit most hallgatok tucc témakörből, az kicsit változatosabb, és talán jobb is. Valamilyen szempontból, legyen mondjuk a szövege, hisz azoknak nem volt, kivéve a benassi zörgést. What you are now… remélem, bepakoltam mindent. Csak érzésre, nagy táskába nagy rendetlenség lehet, ha nem jön haza a család többsége, drímőrnek kiütöm az agyát a zenékkel, most ilyenek ránganak tudatom peremétől 5 centire, befele, mint apró férgek a starcraftban, mint a zergek, hordják az ásványt stbstb. Ha leütnétek, köszönöm. Juhú, Maschinen… full funktional vagy mi a tosz, nemtok négmindignem németül. Ez viszont hiányzott, úgy ám, dhágaszág! Mikor lesz végre efféle elektro buli, ahol Dive-ot is, meg Sp-t is, meg meg meg meg meg… hajjah.
Fáradt vagyok. álmos, nagyon. Mi leszmileszmilesz, álomőr meghozza az abszintot, osztán vásárolni kell. Nem, pénzt felvenni, ha anyu nem ér haza… távollétében nehéz lejmolni tőle. Ahogy bárkitől. Ritmusra rágom a cseresznyés szúrós rágót. Korin, bárki, aki szervezi azt a lájvos buli zenei részét, lenne pár kívánságom… :szempillarebegtet: kiíromm cd-re… éééés… Juno Reactor. Még mindig csak ezt az egy számot ismerem tőlük… visszaviszem bádogembernek a kintlevőségeit, és kérek tőle, mert blogján mintha írt volna ilyesmit :D vagy akármi. Jelezhetitek ám, ha van nektek töménytelen mennyiségű nekem tetsző zenétek, nem sértődöm meg.
Nazgul írt a messzi Londonból, közölte, lusta blogolni, de a testvéréét azér’ olvashatjuk. Hát így? Hát jó. Pár sáz kilóméterről még nevetségesebbek a fenyegetéseim L
Július 15 péntek
Furcsa. Bár nem mindig értek mindennel egyet azzal, ami egy prédikáción elhangzik, de nem érzem oly nagyon lehetetlennek és röhejesnek azt a képet, ami házasságnál a férjet akár gyöngyhalászhoz hasonlítja. Mert nem ez történik? Amikor rátalál az ember arra, akivel összeköti az életét, társnak választja, az elég jelentős dolog ahhoz, hogy egy értékes dolog megszerzéséhez hasonlítsuk… no persze, a hasonlat nem tökéletes, mert a gyöngyhalász nem egy gyöngyöt talál :D Vivatévé, péntek délután fél négy. Éérted… tulajdonképpen sért a dolog. És az meg egészen egyértelmű, hogy az eső termékenységszimbólum. Közhelyesen egyértelmű, de nem látom, miért vicces. Hárman közösen röhögtek az átvitt képeken, melyek a gyakorlaton túl értelmet, többletet adhattak. Volna. Szeretnék belelátni az emberek agyába, h megtudjam, azok, akiket szűklátókörűnek látok, vajon hogyan bírják ki, mitől emberek mégis? Mert nem vélem, hogy több vagy jobb lennék bárkinél is, de ilyen esetekben felhő ereszkedik közénk, nem látom önmagamat, a tudat és érzés lángját a másikban.
Jólvanna, jóvárosunkpárizs, Merle, az emberek hülyék. Rettenetesek. Olyan könnyű elveszíteni önmagunk felett az uralmat, démonok eledelévé válni. Meg átvenni más stílusát. Kuss. Reménytelennek látom. Másokért nem vállalhatunk felelősséget. De a legrosszab az, h barátainkért sem. A végtelen szakadék okán. Ilyenkor kedvem lenne beállni a sorba. Mert úgy könnyebb. Szétvegetálni az agyamat. Késsel, láncfűrésszel, házilag barkácsolt bombával.
Júli 4. Hétfő
London After Midnight. Megszoktuk, megszerettük. Idők között félúton, szinte üres a lakás, hogy középső öcsém és húgom is táborban. Tehát ideférek. A géphez. Igen. Zenét hallgatni.
Collide. Az is jó isaz. És por és hamu. Amikor még a djzésre készültem, nem akartam agyonhallgatni a white rabbitot, de majdnem sikerült… és péntek. És Baldur’s Gate. És az jó. Szombaton ténferegtem és társasoltam, vasárnap pedig rájöttem, h jól döntöttem a kistarcsás kiruccanással :D jó ez a kártyajáték. Főleg, h a pasimnak van kártyája sok :P. legközelebb már magamnak szeretnék összeállítani lapokat, mert bár nem lesz hatékony, de legalább az összes lap tetszeni fog. Valami jó kiszámíthatatlant, aminél én is meglepődöm nagyon :D hogy jé, egy izé, meg egy másik. Jihhá. Csak azt nemtom, hova raktam a starcraft másolatot. Láá.
You come from far away…
Dzsihádzsihád. A népmesében van királyfi, aki hullát melegít fel a győzelemért, van leány, ki csontvázat tesz emberré, majd visszadobja a tóba. És az egyik végén pókká változik a lány, mert visszanéz? Vagy az más? Vagy mindenki és senki? Vannak rossz döntések. Nem lesz mindennek jó vége, számít, hogy kinek a torkát vágod fel, meg a mumus a szekrényben, hogy értelmezhessük a halottakat. A belső halottak az ijesztőek, ott alszanak pókhálós kriptában, ne nyissunk szájat, mert kijönnek a pókok. És fogaink közt nyálként feszül hálójuk.
Igen, DoD.
Igen, lálálá.
És igen, nem tudom, mennyi késéssel kerül ez fel ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése