you won't be alone long

Na, most spoileres ME3 beszámoló következik - nem játszottam végig, csak éppen ideje van megint :D

Tegnap sikerült egymás után röviddel két drámai, mi több, szoorú jelenetbe belefutnom. Az első Mordin halála volt, róla nem tudtam előre, ezért még meg is lepett, de jól jött ki ez az önfeláldozásos balhé, epikus zene, jelenet, utolsó mondat, utána egy-egy mondatban meggyászolták az NPC-k és Shepard, szép volt. Szociális játékos vagyok,ergo ezekkel a "lelkizős" jelenetekkel engem meg lehet venni (amennyiben nem erőltetettek, de itt jók voltak). A drámai hangvétel már a játék elejétől megalapozott, de eddig nem halt meg barát, csak majdnem - Grunt már elég epikus volt, én azt hittem tényleg, hogy ottmarad, erre meg nem. Szóval gyász, dráma, epika, köszönjük, megyünk tovább megmenteni az ismert univerzumot.
(......mozifilm....)
Kicsit kóvályogtam a galaxisban, mellékküldetéseket oldogattam, aztán mentem vissza a Citadel-be,  mert volt ott is küldetés, meg csekkolni akartam Thane-t a kórházban, mert ugyan a játék logikája elégedett volt az egy újratalálkozásos beszélgetéssel, az én logikám azt diktálja, hogy a barátok, pláne, ha szeretők is, akkor elég sokmindenről tudnak beszélni ilyen eseménydús időkben, az én mesémet játszom, nem?
De itt triggereltem azonnal a következő drámai eseményt, ahol mindenféle politikusokat kellett megmenteni a gonyosztól, értelemszerűen nem a politikusokért aggódtam, hanem a bentragadt Thane-ért, aki ráadásul közölte, hogy annyira nem tesz neki jót a futás jelenlegi állapotában, szal Shepardnak kéne megmentenie mindenkit. Oké, nagyerőkkel előre, csata-csata, salarian megvan, de pont velem együtt bukkan rá valami titokzatos fickó, akiből nem egy csatás monszta lesz, mert nevesített - közben beugrottak az elspoilerezett emlékeim, francba. Thane kúlságosan elzavarja, ugye sebet kap, és Shepard simán elhiszi neki, hogy rendben lesz (én spec itt azt hittem, hogy Thane elküldi, mert fölösleges lenne ezzel időt vesztegetni, ha úgyis meghal, úgyhogy ennél egy kicsit enyhébb lett a kimenetel). És üldözi a másikat tovább, akit végül NEM LEHET ELKAPNI. Mert egy ilyen helyzetben nyilván nem az lebeg a nő előtt, hogy jajajj, politikusok élet forog veszélyben, amikor a szerelmét egy elég csúnya sebbel hagyta hátra, mindegy, gyerünk tovább, univerzum sorsa megminden.
Ebben a megvilágításban az, hogy Kaidan értetlenkedik egy sort, amikor velük futok össze legfelül, az mellékes kérdés. Lelőttem volna, ha szembeszáll? Ne vicceljünk, Kaidant reálisan nem lehet lelőni egy lövéssel, pajzs van rajta, ha jól sejtem, akkor dupla, blahh, arr nincs idő, hogy egymást üssük. Udina más kérdés, megintcsak nincs idő faszkodni, ezeknek a szerencsétleneknek életben kell maradnia, hogy legyen értelme Thane önfeláldozásának, vagy valami.
Snitt.

Eddigre kezdett elegem lenni abból, hogy ennyire csőben fut a történet ilyen hosszú ideig, és még hangulatilag (szövegileg) sincsen lényegi vlasztási lehetőségem. Nincs komoly hibázási opció (legalábbis nem vettem észre).

A kórházi búcsú az pozőr volt, de Shepard egy kib kőszikla, ugyanis sokkal jobban felzaklatta eddig kb bármi, még az ismeretlen gyerek is a legelején, mint a szerelme halála. Értem én, hogy nem csinálnak külön animációt arra, hogy szimpla barátként búcsúztatja, de... de attól még. Attól még lehetett volna.

Az meg nagyon hiányzik, hogy a folytatásban utalás sincsen arra, hogy Shepard épp mekkora gyászban van, hogy megint meghalt valaki, aki, tekintve, hogy nincs aktív családja, a legfontosabb volt az életében. Se Shepard nem tesz rá utalást, se senki, akivel találkozik. Mintha nem történt volna semmi. Nyjajj.

NA, vissza a melóhoz, de ezt muszáj volt leírnom.

Pánik. Magyar lett a blogspot. Nagyon szokatlan tag helyett bejegyzéscímkéket olvasni (robogó nyarálás ősz).
Ha most nagyon kreatív lennék, írnék is bejegyzést ezekkel e címkékkel. De nem vagyok.
Reggel van, kiflivel és kakaóval ültem be a rögtön ébredés után bekapcsolt gép elé. E-sávokat hallgatok Lamorak blogjáról. Google Talkon csetelek Drímőrrel, parázom a holnapi vizsga miatt, amire ma kéne ducira tanulnom magam, továbbá megnézem a neptunt, hátha beírták a mérnöki gazdaságtan jegyemet.

Tegnap egész nap Kotortam, ijesztően Light Side az első karakterem, mostanra már fehér csíkok is világítanak belőle a ködös ábrán (ha lesz rá módom, bemutatom). Egy második karaktert is indítottam, h bepótoljam a lefelejtett sztoriszálakat, és kipróbáljam a piros.. sötét oldalt. Meglepően nehéz a "gonoszabbik" válaszok/megoldások mellett döntenem. Mert annira felesleges pénzt kérni bármiért, h az nem motivál, ha meg azt mondom, h nem érdekel, akkor nem kapok tapasztalatot. No jó, nem ez az indok, egyszerűen lágy szívű vagyok, és még virtuális karaktereket sem bántok szívesen. És jelenleg csak jó NPCkel vagyok körülvéve...

Halomba raktam képeket, amiket egy éve töltöttem le kábé, hogy majd jól zenére felrakodom őket - végül a lustábbik verzió győzött, nagyjábóli ritmusra váltakoznak, nagyjából ábécésorrendben, képelnevezés szerint.
Azért berakom, mert néha nagyon viccesen kijött a szöveghez :lol:

link

http://www.albartus.com/motas/

ezzel igen sok időt eltöltöttem anno. jó kis játék :D
agyalós, logikázós, kiszabadulós.

fáj a fejem attól az mmorpg-től, amit megpróbáltam. nem, azt hiszem, feleslegesen töltöttem le. Szép, megminden - de nem tudott igazán felrázni a gondolat, hogy most akkor üthetem a szörnyeket egy nagymellű, hosszúlábú, ezüsthajú csaj képében (én ebből csak a hajszínt választottam :P) . letölröm nemsokára asszem, és lesz megint hely a gépemen. meg amúgy is.
ha jó fej blogger lennék, írnék róla screenshotokkal, dehát nem vagyok az. Meg nem is mentettem képet. Belegázoltam a tengerbe, és nem tudtam kijönni belőle...

Ma megvolt egy nagy próba, az egyik főszereplő - ezúttal az egyetlen férfi - két órát késet -.-
Addigra letisztáztuk, ergo csak neki kellett beleilleszkednie. Még nem megy teljesen tökéletesen, de legalább remény van rá, h holnap összeáll jóra.

inkább megyek aludni.