ez az a dolog amit nem értek. és nem tudom, h egyáltalán kell-e.
csak az az értelmetlen gondolatmenet, h miért pont itt, még, és most. Tulajdonképpen ez a kérdés foglalkoztat már azóta, hogy először felmerült bennem, születhettem volna más életbe is.

ghost of a rose

a hajdani rózsa név csupán, pusztán neveket markolunk...

és nem értem, nem értem. mert amit megértek, azt fel tudom idézni. azt megjegyzem. talán látok egy összefüggést, és nem akartam elfelejteni, ahogyan az álmok is abban a különleges ködben vannak, ahol minden sokkal tisztább.

csupán az irigység, h nem lehetek egyszerre minden ember, mittomén.

de, hogy honnan jönnek ilyen elmebeteg gondolataim... damilokkal kötözzük magunkat a szavainkhoz, és azt hisszük, a valóság mozgatja a damilokat.
ja, mert a damil ipari. mert műanyag. és körbe lehet vele tekerni a fogalmakat.
és megettem képregényolvasás közben a mikuláscsomagomat, még ez is szomorúsággal tölt el
ez a pillanat, amikor lehet legyinteni, h ja, gillz megint sandmant olvasott.