Azuért igazán lehetne sikerélményem néha. Csak néha, hogy úgy érezzem, érdemes élnem. Hogy van miért élnem. Szal nem sikerült. Pedig. Őszintének, jónak éreztem magam, szerintem tehetséges vagyok, nem éneklek javíthatatlanul rosszul, van beszédhangom, nincs feltűnő beszédhibám, mi a francért nem jutottam tovább? Sokkal jobb voltam, mint három éve, intenzívebb, lazább, mittomén. Vagy csak képzelem az egészet?
Még egy kör Kaposvárra - de előtte valahogy meg kéne tudnom, érdemes-e folytatnom (élni). Illetve, inkább azt, hogy ugye nem vagyok teljesen reménytelen?!
Valaki mondja már meg, min kéne változtatnom (azon kívül, h ismerkedjem össze a felvételiztetőkkel).
Nem látok kiutat. Nem tudok más életet elképzelni magamnak - egyedül a rocksztárságot még persze, meg a titkosügynökséget, és a hasonszőröket. De nem akarok tisztes családanya lenni, nem akarok azért dolgozni, amit nem értek és érzek.
Vajon végre megbetegszem? (Mert a torkom nem fájt ma.)
5 megjegyzés:
Ha érdekel egy nagyon laikus vélemény... szerintem nagyon zárod magad. Falakat építesz. Civilben is, színpadon is. Talán meg kéne tanulnod sebezhetőbbnek lenni.
igazad van, tanulom, már évek óta :). Amúgy roppantmód sebezhető vagyok, csak nyilván nem mutatom ki.
színművészeti felvételi esetében azt kell mondjam, h. nem feltétlenül rajtad múlik a továbbjutás... legalábbis mindazon sztorik alapján, amit hallottam. szóval ne fogd fel kudarcnak!
Fel a fejjel, hát persze, hogy érdemes folytatni is, és élni is! De a legroszabb esetben is: a rocksztárság sem olyan rossz dolog! ;0)
Még semmi sem dőlt el végleg az életedben, nem is szabad túl sokat görcsölnöd ezeken! Szakmailag nem tudok mit mondani...
Persze, nyilván azért kellenek a falak meg a védelem... És tiszteletreméltó, hogy tanulod. :)
Hm. Maradhatunk abban, hogy ha minden kötél szakad, megyünk együtt énekelve koldulni valamelyik aluljáróba? Szerinted a "Sötét, sötét"-tel mennyit tudnánk naponta összeszedni?
Angwen
Megjegyzés küldése