A mai nap. A mai nap. A mai nap

Csak a pont marad le, pont a végéről. Szerdán iszunk a felvételire, addig ez a furcsa várakozás. Nem tudom, mit érzek. Izgulok, persze, mint mindig, mintha csak egy fellépés lenne, amire alig próbáltam. Nem tudom, mit merjek várni. No persze, azt, hogy jó leszek, hogy kijön a hang a torkomból, hogy átmegy a falon a gondolat, simán.Hogy sikerül repülni. 10 percben. Anyám.

Tulajdonképpen minden ellenére sikeresnek mondhatom a mát, atlasznál elkezdtem megértnei, hogy mi a karakterem meg a szerep, talán már élvezni fogom. Ez se normális, tavaly szerettem ezt a mozgás-órát, idén viszont - valahogy csak nyűg volt.
Beszédtechnikán foglalkoztunk sokat a monológommal, ami egyrészt jó, mert viszem felvételire, másrészt meg jó, mert velem foglalkozott a tanárnő, ami ... nos. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ezt szeretem.
A vizsgadarabos egyik jelenetem sorra került, végre foglalkoztunk kicsit mélyebben is vele. Kár, hogy csak ezzel - bevallom, a második jelenetemet nem igazán szeretem, nagyon úgy érzem, nem csinálok benne semmit. Hiányolom a rám vonatkozó instrukciókat, az Eltárs olyan sokat kap belőlük, nekem mér neeeem jut? Ja, összességében elvben haladok jól. De mennyire jobb lenne, ha minden héten ilyen mélyen belemehetnénk (és be lennék melegítve előtte :P ). Még olyan nehéz elképzelnem szituációt, hogy Vicces volt amúgy, első nekifutásnál elfelejtettem levenni a szemüvegemet, és láttam, h micsinál az eltárs. Ha lesz pénzem sok, akkor csináltatok kontaktlencsét.

Ma is alszom. Pedig mentem volna buliba, de így... ehh. Valami mindig közbejön.