Olyan szaggatottan aludtam, mint idegen helyen, sokszor ébredtem, kis álomtöredékek után, és megint hamar keltem. Álmodtam felvételiről, ahova nem egyedül mentem, mármint be a szobába felvételizni, és az első versek után már hívták a következőt, és mi úgy fogtuk fel, hogy lenyűgöztük a zsűrit. Álmodtam a régi lakásról, hogy anyám azt mondta vissza kell egy kicsit menni, és elhoztunk onnan dolgokat, vagy átmentünk oda lakni, mert job állapotban van lassan, mint a jelenlegi. Azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen minden más dolgot kidobhatnék azo9kon kívül, mint amit oda is átvittem. Tisztán emlékszem, hogy vittem a tüllszoknyát :D Aztán rendet raktunk, és kidobtuk a szemetet. Kérdeztem anyámat, hogy nem lehene-e majd bulit vagy lájvot szerveznem a lakéásba, hiszen nem lakik ott senki, erre teljesen felháborodott, hogy hogyan képzelem én ez, meg egyáltalán. Ez olyan jellemző.

Darabos pánik, diplomakidolgozás.

Na tessék, megtanítottál önzőnek lenni.

Sorban vágom el a bizosítóköteleket. Furcsák a gomolygó ködök, nem látok messzire. Csak a kiválasztott cél képe lebeg fel néhol, lidércfényként szegélyezi az utamat. És csak az vígasztal, hogy ebből nem tudtam volna úgy kijönni, hogy ne én legyek a rossz, csak úgy, ha valóban az vagyok.