egyre inkább egy másik galaxis irányában érzem magamat. (az unalmas munka blogolhatnékkal jár.) szeretnék találkozni emberekkel, valahogyan, mindenképpen, mindenféle májakkal, és egyéb szappanoperoid geek arcokkal, de én gyáva vagyok és csak akkor merek hozzászólni emberekhez, ha hívnak :D
persze, most aztán csörög a telefon egy csomót. még 20 perc (már kábe ennyi ideje írom ezt a bejegyzést. és néha elgondolkodom, hányan fogják az űrből az adásomat.
akkora napfény van, hogy nem tudok deppelni. komolyan. de aludni sem, későn bírtam elaludni, hamar ébredtem. (Kati nem röhög. Ha egyáltalán olvas.) Az a durva, hogy most nem nyomaszt a jövő. Nem pánikolok a diploma miatt. Aztán majd jól felébredek.