kezdésként: nyilván nem érdekel, ha netán valaki pont rám keres, hogy írok-e valamit aCégről, vagy a munkakörről - a Cégtől. Mert ez Cég. Nem állami, mint az előző diákmunka, egészen más a bája. Azt hiszem, jellemző rám, hogy a várható nehézségek és unalmak meg egyebek helyett lenyűgöz közelről látni ezt a képződményt. Nekem még mindig új az a tény, hogy a munkahelyek mennyire jellegzetes közösségek. Hogy van vállalati kultúra, hogy mennyire úgy tűnik, egyeseknek ez az életük.
Nekem nem ez lesz, de egy időre itt is utazom egyet.
Betanulás, első nap, rám zúdult egy nagy adag tevékenység - elméletben, a titkárság főnökasszonyától. Futárszolgálat, telefon, tárgyaló, kávé, ímél, mosolygás, nem spagettipánt. Jól éreztem, felesleges volt végül jegyzetelnem, mert aztán ugyanezeket újra - meg újra - elmondták a a jelenlegi recepciós lányok (akikkel, azt hiszem, szerencsém van). És, amennyi informális, nem táblázatban vezetett tudásra van szükség a táblázatok mellé, még nem merem felvenni a telefont. 200 ember, mellékkel, ottlevéssel vagy hiányzással, és persze a nyomtatott anyagot felülbírálja a... minden. Jó lesz ez - tapasztalatnak nagyon, meg talán ég időm is lesz néha diplomatémázni.
Salala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése