No, megmaradok, csak, csak, holnap ne látszon rajtam, h nem vagyok teljesen egészséges.
Az ötletem leírva sem tűnik teljesen hülyeségnek.
A diplomatervezés katasztrofális állapotban van, most majd megpróbálom összeszedni, valójában hol tartok.

Jaaa, a tegnap... miután haza zavart a kolléganő a Cégtől, hogyha betegnek érzem magam, menjek haza, beszaladtam az egyetemre, elkértem a feladatlapomat végre. Aztán estére összeszerveztem Komát és Maricát a csigába (én szigorúan teáztam, a betegségemre való tekintettel), és nagyjából éjfélig ott is ültünk. Mindketten sokkal jobban teljesítettek nálam a felvételin, - ugye Marica továbbjutott, Koma meg szvsz egy ezzel egyenértékű indoklást kapott a nénitől, és minden elkeseredése ellenére baromi büszke lehet erre. Szal elég tragikusan éreztem magamat annak ellenére, hog én is büszke voltam rájuk. De azért a beszélgetés kárpótolt. Ahogy a mai nap is. Milyen rettenetesen emberfüggő vagyok... hjajj. Meg kaptam vígasztalást Tanárúrtól is, amiben maga a gesztus is rettenet sokat számított - a fél mondata meg reményt adott nekem. Az akadályok körvonalazódnak, megoldási mechanizmusokat meg keresek.

Szép nap a mai, köhögéstől és hőemelkedéstől eltekintve. Mondjuk egy dologtól tartok, a józan eszem tipikusan hátraszaltót dobott, de... idővel.