szürreális a világ a felvételi (és a meleg éjszakák) tükrében. furcsán felszabadult lettem önmagamhoz képest, és sikerült megint ráhunyorognom az alattam táncoló szakadékra. komor gondolatok kísértek, ijesztő gondolatok, aztán itthon fény lett, és meleg otthon és tetszhalott remények párája, és mindet el is felejtettem.
de a nemtudom, az, az megmaradt. mindegy. nem, nem mindegy.
csak az a gyomorkitépő sikoly ne visszhangozna bennem, amit egy alternatív jövőben látok. csak az ne. bár el tudnám hinni, h tényleg vannak szárnyaim. bár el merném hinni.
közhelyes, sablonos, ez van.
és nem, nem szeretnék letelepedni. csak néha megpihenni, erőt és társat az útra, oszt tsá.