Hát, nem várok semmit. Ez nem igaz. A zenét várom, a szokásos dolgokat. De, amjd ott, majd ott figyelni fogok. Magamra, a világra, az emberekre. Jelenlegi fáradtságommal inkább aludnék, de nem aludhatok. Nem tudok. Az életet nem akarom feladni. Még akkor sem, ha fáj. Akkor sem, ha nem fáj. Ez sokáig fog tartani - vagy, persze gyors lesz, vagy más lesz, vagy mittomén. DE jelenleg egy irányba sem vezet út. Úgyhogy keresztül a bozóton.

Megyek buliba.

Ja, ma megint elszívtam egy cigit. Úgyhogy baromi hitelesen fogom tudni a kocadohányost. Mást se. Szeretnék végre valami olyan állást, hogy legyen pénzem, mert ez így nem állapot. Van állásom, de pénzem még nem, mert az csak lesz a hónap végén (addig sem költöm el, haha).

Holnap táboros kiképzés, nem mondom, hogy olyan nagyon felkészültnek érezném rá magamat, de ha menni kell, hát menni kell. Ez azért olyan esemény, amit élvezni fogok, mert szeretem az ottani embereket, nem kicsit.