szerda, április 9

Fraaancbaaa. Tudom, miért nem jutottam tovább. Nem sejtem, tudom. És szinte biztos vagyok benne, hogy nem nagyon van más ok ezen kívül. Nem falak miatt, hanem az okuk miatt. Ha Maricára azt mondják, h búvalb*szott, akkor rám nincsen kifejezés :kínjában röhög: . Szóval ugyanott vagyok, mint amikor először próbálkoztam, csak most már talán több "szakmai" dolognak vagyok birtokában.
Kaposvárig van egy hónapom, hogy bebizonyítsam, be tudom csapni magamat, a világ általános szarságától függetlenül valóban tudok örülni dolgoknak. Mert tudok. Csak nem szerelmes verset kértek tőlem a felvételin, hanem pont a lánc, láncot.
(Tulajdonképpen) Megkönnyebülés, hogy egy lényegében önhibámon kívüli tulajdonságommal van a baj. Mert depresszió betegség (és ráadásul még örököltem is, mint kiderült), az enyhébb hasonló lelkivilágok meg a körülmények áldozata. Ugyebár. (Az kéne még, h ezért is én vagyok a hibás).

Csak nem érdemes következetesnek lenni az életlátásban, mert a tükrök is töröttek.

Ehh, ez baromi pozőr bejegyzés volt, de ez vagyok, én tényleg az álarc vagyok, és mögötte nincs semmi.

Nincsenek megjegyzések: