szürke

A menetrendszerinti depressziós bejegyzés - ez nem pillanatnyi lelkiállapot, ez most napok óta van, és eléggé nyomasztó.
A tegnap este csak még egyet púpozott a teli poháron, a felületi feszültség tart csak össze. Egyesével semmi bajom nincs a megjelentekkel, sőt, a nagyjával egy kellemes sörözésen, festegetésen szívesen vagyok, sőt, voltak, akiknek személyesen még tegnap este is örültem, de az összkép, na, az volt lehangoló.
Nem voltam tömegbefogadóképes állapotban, na. Amúgy hatékony volt elnökséginek a felmerülő komoly problémák és kérdések ellenére is - mondjuk ezek a repedések még szétbonthatják az egész társaságot, ha nem vigyázunk -, csak ne nálam lett volna ez a közel 15 ember.
Különben a megfogalmazodó program őszre-télre lelkesítőnek tűnik, azt leszámítva, hogy valószínűleg a végsőkig ki fogja sajtolni a szervezésben résztvevő emtétét, mert az őszi találkozós tervezet szerint megint komoly rendezvényt akarnak, a télit meg Ankalimon főszervezi, akitől eddig nem láttam olyat, hogy a józan észen belüli kereteket tartaná a szervezők felhasználásával, max annyira, hogy nem nyomta annyira a szervezést (bár ez már nagyságrendeket segített két tábor között :D). Pedig marha jó lenne elkerülni az úkj szervezők kiégését, és a régiek teljes amortizációját, és ez most nem posztapokaliptikus vízió, hanem mondjuk egy túlszervezett tábor utáni állapotokat vetítem tavaszra, a többit képzeljétek hozzá.
Nekem annyi a könnyebbségem ebben, hogy szemlátomsát nem tekint senki se szervezőképes embernek, így csak akkor érint, ha véletlenül lelkes leszek, és megyek bútort tologatni.
Különben ez furcsa még, nincs lefedve a két rendezvénnyel a társaság minden szervezőképes tagja, de átfedések már vannak. Nájsz.

Faszomba, nem sikerül tisztességesen szplínelni, és megint az emtété hülyeségeivel foglalkozom. Mondjuk mivel mással, munkahelyemet hagyjuk, a többi meg... tessék, ennyi.