hétfő, április 29

Kék

Teljesen kész vagyok, nem tudom, mitől, elvégre marhára élvezem a hétvégéket, meg az estéket, meg úgy általában mindent, ami nem a munkahelyemen történik. És azért itt se rossz, érted, kellemes az idő, zenét hallgatok, van kaja, tea, kávé, és még túl se vagyok terhelve. Midnenesetre több hete tart már az, hogy a munkaidő végét várom tele izgalommal, ami egyrészt jó, mert legalább várok valamit, másrészt nem, mert lelkiismeretfurdalásom van az elfelejtett/elhalasztott dolgok miatt.

Ma hajnalban még kínlódtam a kurzusos feladattal, most kifejezetten kevés volt az időm rá, tekintve, hogy szombat estére jutottam el oda, hogy rájöttem, hogyan és mit kéne kezdenem a dologgal, addig mondjuk előzetes szükséges dolgokat csináltam, meg elmentem pánikolva a Gellérthegyre (oké, napközben Szozsinál is voltam, meg volt más dolgom is). Aztán hajnalig olvastam, másnap korábban keltem, nekiültem a feladatnak, befejeztem az egyik feladatot, oké, félsiker, de legalább, aztán ebéd után elkezdtem a második mockupot is összerakni, ami szerintem már jobban sikerlt, bár, asszem a funkcionalitások egyik felét csak az elsőben csináltam meg, a hiányérzetem meg azért nem szólt, h kellene az a másodikba is. Mindegy, nem érzem ezt gyors prototípusgyártásnak, mert ugyan gyorsabb, mintha le kellene valahogy scriptelnem, de... de ettől még nem párórás meló, pláne nem elsőre. Elég a panaszkodásból, valószínűleg én vagyok a béna, nem a feladat nehéz. Mindegy, örülök, hogy egyáltalán sikerült leadnom.

Vasárnap Janie hazaért, most már reméli, hogy tényleg, erről írt a blogján is, ez jó volt.

Ma elmarad az írórend, cserébe megpróbálok mostmár továbbjutni Eva kalandjaival a holtpontok sokaságán.

Időjárás: kielégítően szeles. És esténként felhős. És tegnap végre esett is, a rendeléseket le kéne adnom.

Kicsit utazhatnékom is van. csüt-péntekre szabit vettem ki. Úgyis majd játszom fanfictiont olvasok írok egész nap.

Ja, kék a körmöm, mert gyerekkamaszként az estimélyégkék volt a kedvenc színem, de azért az elég snassz, mert kb minden második embernek.

Nincsenek megjegyzések: