csütörtök, április 4

Sending a signal

Közeleg az új arany ösvény, már várom. Szépe ez az idő, nyugalmas, a task-listámon semmi igazán sürgető, és ez kezd ugyan frusztrálni - mmint az, h nem is csinálok semmit. Nem baj, nem baj. Csak ne lennék mindig álmos. 

Két újabb felkérés NPC szerepekre. Újabb pipák. Tegnap volt egy sikeres megbeszélés, ha nem lennék ennyire hamar fáradt, most borzasztóan boldog lennék, mert kreatív és hatákony csapat áll össze, ráadásul még valamennyire hasznát is vettük az egyik gamedesignos könyvben talált okosságnak - úgy általában ez marha nehéz, mert túl általánosak vagy pont, h túl konkrétak a szempontok, és a világ minden ideje nem lenne elég mindenkivel átrágni az össze szempontot. De majd, de majd, még időben vagyunk, még. Még. 

Álmdtam is juteszembe, tegnap még, első együtteses "rémálmom", koncert volt a világvégén, elromlott a hegedűm, de a pultosnak volt egy másik, késve indultunk húgommal az autóval, és nehéz volt vezetni. Ráadásul azon paráztam, hogy dehát fél10kor kezdődik, az milyen későn van. Sötét utakon autóztunk.

Találtam újabb courserás érdekes cuccot, amit meg _kell_ csinálnom, komoly elhatározással. :Komoly arccal:

Aztán meg ott vannak az izék, amik a levegőben repkednek. Ilyen kis szikrázó dolgok. 

Meg az, hogy meséltem-e, nemtudom, megnézem, nem, szóval multiplayert játszom mostanság mass effecttel, és egész szórakoztató, és így rövid távon roppant addiktív. Persze, béna vagyok. De, amíg ennek ellenére hajlandóak velem játszani, addig tök jó. Mostmár valóban érdekelnek a különböző karakterek különböző taktikái, és a csapatjátékot meg amúgyis mindig szerettem. Jó ez. Csak álmosít a kevés alvás. Érted.

 jajhát, tudom, meg kéne nézni a részt még.

meg írni kellene, nemcsak Janie-t, bár őt is szórakoztató, az tény. MErt Janie-vel izgalmas dolgok történnek, és nála látok kiutat, meg fényt meg minden.