hahó punnyadékok, megvolt a koncert, szerintem az eddigi legjobb, legalábbis ezen voltam a legfelszabadultabb, köszönhetően a két pálinkának, amire idegenek meghívtak.
egy kicsit még szokott fájni (valahol, mélyen), hogy úgy nem igazán értékelik a művészetünket a barátaim (oké, van, aki igen, annak örülök ám :D)de ez az otthon prófétaság, ugye. meg ilyenek.
asszem aludnom kéne. de még nem egészen. vagy nemtom. Juli a szomszédban még mindig fordít, legalábbis gépel, a hét eleje óta a koncertre készülődés közben futottunk először össze, vicces ez, tekintve a szomszédságot, de azért annyira nem durva, mint amikor Julcsival kerültük el egymást, de akkor annyira, hogy lényegében felváltva aludtunk itthon, azért most nem ez a szitu. csend, nyugalom, csak az agyam zajos. nagyon. annyi minden mesélnivalóm volt koncert közben, persze, szóban semmit nem mondtam, mert azért még mindig nem feltétlenül értenék, meg amúgyse, de közben rájöttem újabb és újabb értelmezésekre. A Haramiában pl. egyértelműen visszaköszönt a novellám, de legalábbis kicsit, és most esze,be jutott, hogy egy darabig pár ének a Doktornak szólt, meg a Tardisnak, meg ilyenek, azt se értette volna nézőm akkoriban.
Most még színek is voltak, bár leginkább a lámpában ami a szemembe jött. meg beszóltam a dobosnak közben, hogy és akkor most kell belépni :D
kontraszthatások: a kocsmának azért a közönsége nagyon jellegzetes volt jellegzetesen idegen, a punkgyerekkel meg a 40-es 50-es régi rokkertanárral, akik mind be voltak rúgva, és meglepett, h a mezonokról akar magyarázni, de ennél én sokkal jobban zavarban voltam. Aztán a 4-6-os villamosmegállójában hirtelen 20 évvel fiatalabbak, más ruhákban, más stílusban részegek, meg a sznobfejű srác a "music matters" aranyszínű kitűzőben fintorog, én meg enyhén dülöngélek még, és mindig.
Most egy kicsit jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése