Fáradt vagyok, hajajj, megyek lőni dolgokat mindjárt, és elegem van, elegem, ebből a céges izéből, hogy figyelik a netet, nem érdekel, basszanak le érte, hogy már igazából nem tudoks zépíteni statisztikákon úgysem.
Eöhh, kínos-e hogy elbőgtem magam a Chris Hadfield féle Space Oddity-n? (Sziasztok mind, akik űrhajósok akartatok lenni kiskorotokban.) Meg a Space Oddity amúgy is olyan szám, amúgy.
Hétvégén, a heves feladatkészítés közben olyan igényem támadt az írásra, hogy még ma munka végére is jutott belőle. akartam mesélni kicsit a tündérekről, akik nem találják az utakat, egy kicsit meséltem. ezek a történetek valahol mind ugyanazok, rá kell jönnöm minden alkalommal. Meg arra is, hogy időnként vannak emberek, akik gyorsan helyet találnak a mesék között. Még nem tudom, ez mit jelent.(Az univerzum megint nem üzen semmit, tudom, tudom.)
Inkább megyek és lövök szét dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése