Csodás, olyan dolgokban kezdtem el kételkedni, amiben bízni se mertem, nehogy, de azért a negatívumokat megkapom. Van nekem agyam, csak nem jól használom.
Persze, kialvatlanság és másnap, és amúgyis, túl jól éreztem magam napok óta, szinte megszoktam. Pedig gyönyörű az idő.

Álmomban Angwennel igyekeztünk a Bázisra, a bulimra akartam hazaérni, de roszs irányba fordultunk, és több villamos-megállónyira voltunk, és egyszerűen nem bírtam haladni, mert csúszott a föld, és, ha gyorsítani próbáltam a lépteimen, akkor visszacsúsztam. Iszonyatosan idegesítő és nyomasztó volt. Valamit beszéltem a fekete lufikról is, mire Angwen megjegyezte, hogy hát azokat már nem lesz idő felfújni. Villamosok és közlekedés.

Pedig tegnap este nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy egy héttel több időm van a feladatra (at nyilván annyival nehezebb is, nem baj),ügyesnek és okosnak éreztem magama, egészene stig, amikor azért a Szozsival való beszélgetés rádöbbentett, hogy még mindig elképzelésem sincsen arról, mi az az asztalra tehető dolog, és hogyan lennék én képes olyan minőséget előállítani, aminek értelme lenne. Agyilag úgy gondolom, hogy amit most csinálok, az olyasmi - de nem érzem annak. A fröccs jól a fejembe szállt, az vicces volt.

Átrendeztem dolgokat a Cégnél, tőlem jobbra van a faliábla, ami használható ezért, rákerltek a postitek seregei, meg ilyenek, viszont kevesebb kép fér el rajta. Kint van a 29 kreatívtásos lista, mindig mást festenék át neonnarancssárgával. Nyomasztó az is.

Gyerünk már. Ez így most olyan vízalatti iszapos Balaton, nem jó.