.........
Félbehagyott blogbejegyzések hete, tegnap például elvegőt venni is fáradt voltam, de leginkább felkelni és kimenni folyadékért, ma egész nap szomjas vagyok. Pedig már ittam is.
A "nem" szó még mindig betöltés alatt, néha nem sikerül használnom, néha nem tudom, h szükséges-e. Ja, alapértelmezett kommunikáció és feltételezések. Így utólag úgy gondolom, jobb, ha hagyok menekülési/visszavonulási terepet, és nem kérdezek olyasmit, amitől vagy én vagy más fogja nagyon hülyén érezni magát. Egyszer. Többet nem.
Barátokra persze szívesen fordítok időt, csak időnként rá kéne jönnöm, hogy a barátok/haverok nem feltétlenül látnak bele a fejembe, hogy mikor kell azt mondani, hogy "szerintem menj haza és aludjál". Én meg lúzer vagyok, és nem mondom ("hamár megbeszéltük, hamár nem mondtam le, hamár időt áldoz rám, akkor ezt nekem is illik").
Ma egy kicsit jobb, mint tegnap, nem az a foggal húzom magam előre a szőnyegpadlón érzés, viszont napok óta kerülget az, hogy mennyire nem érnek még mindig
De mindegy, ragaszkodom ahhoz, hogy nekem is jár a mese, ahogy mindenki másnak is, a statisztikai átlag végül ugyanaz lesz, és az u.n. "értékem" pont ugyanaz, mint bármely más emberé, és ezen senki nem változtathat semmit. Innentől kezdve csak az életminőség a más, ami nyilván csak rajtam múlik, legalábbis az átlagot tekintve, heló.
..........
De legalább a hétvégét van miért várnom. Addig már csak táboros megbeszélés, próba, lve-megbeszélés van, bár az utóbbit lehet, h lemondom, tekintve, hogy a szombatot sikeresen bekebelezte a táborszervezés, és az Apokalipszis Postását magára kell hagynom a Végzetes Városban, és még a végén elviszik a sárga, sínen közlekedő gépszörnyek, és meg kell mentenem majd, szmog és ködök és villámok között osonva bőszen. Hm. Ez időrendben nem jön ki, de majdnem.
Volt írórend hétfőn, igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése