Ez így elviselhetetlen, jajj. Lassan haladok, csigalassan, közben mindenhol máshol jár az agya, ez így nem jó, de a kib időjárás se támogat, hé, ez a fülledt nyári este a viharral NYÁRIBAZDMEGNYÁRI

huhh. Szóval. Festettem hajat, likeoltátok szerintem mindannyian, vagy legalábbis láttátok. Aztán szenvedtem dolgokon, talán plakát, talán még máson is, két-három sor a novellához, aztán, mire elaludtam volna, Szozsi megjelent, és kitárgyaltuk a (ex)munkahelyeinket, meg fagyit ettünk és sokszor körbejártuk a Feneketlen tavat, az egy jó feature a környéken. Tegnap Marvinnal néztük a szúnyogokat ott, és esténként is jó dolog elsétálni mellette, bár, most, hogy NYÁR... ehh. Sok az ember.

Határozottan nem kellett volna ez a kávé.

Türelmesnek kéne lennem, de nem vagyok az, és minden sorral, és bejegyzéssel kevésbé. Mintha a sivatagból ki lehetne merni a homokot.
Na, vissza, vissza, most kell jönnie megint a drámának, egy furcsa csavarnak, és utána meg egyenesen a befejező csavarnak. Ha ez ennyi lenne. Hát nem ennyi, miért nem ennyi? (Gillz, nem akarsz mondjuk mosogatni írás helyett, vagy legalább valami hasznosat tenni, futni menni vagy ilyenek, hamér épp halogatod?)