Jajj, mennyire nem szeretem a körülményes embereket, akik nem ismerik és nem is akarják a kontextust megismerni. Nem, igazából türelmetlen vagyok, és elvárom, hogy mindneki birtokában legyen azoknak az információknak, amikhez én triviálisan hozzájutok, vagy legalábbis tegyen úgy, mintha hiányoznának neki. Például legyen képes elolvasni és értelmezni egy facebookos levélsorozatot, vonja le a következtetéseket, és ne utolsó pillanatban találja ki a ráérését vagy a lehetpőségeit, ha nem szól róla előre, vagy ne minden alkalommal.
/rant over/

Egy névrokonom megfertőzött perzsa dubsteppel, ez ilyen péntek délután. Dolgoznom kéne, nem a monitorozott net előtt zombulni, dehát, dehát, mindjárt vége. Meg amúgyis, mindent megcsináltam, asszem.
Vagy nem. Nem válaszolnak, mért nem válaszolnak senkik az ITról, dühöngeni sem tudok már, csak üresen legyinteni, és időnként mosolyogni. Jó hely ez a hely.

várom, hogy elkezdődjön a hétvége, és aggódom valamennyire a leadandó feladatért mert egy hete nem haladtam vele semmit (najó, múlt szombaton foglalkoztam vele, de azóta se). Pedig izgalmas, megminden. (Nem annyira, mint az egyéb dolgok, ez van.)

A sok dolog között asszem most kell nagyon figyelnem a megfelelő aranyösvényekre.