-na, nyilván megint rosszkedvűen kell blogolnom, de elképesztően nincsen kedvem semmihez, és elképesztően sokszor használom ezt az elképesztő szót a saját magamra alkalmazott narratívában.
Már egy kicsit jobb, az Alleeban járkálva  aruhák között elment minden életkedvem - ruha nincs, ami tetszene, és eszembe jutott emgint, h ma még van egy esküvő is, ami messze van, és fel kéne öltözni,  meg minden. A lagzira mondjuk nem vagyok hivatalos, ergo senkinek nem tűnne fel, ha nem mennék, mégis, itt viaskodnak bennem az érvek, hogy de közösségi esemény, hogy kedvelem a párt, hogy ott lesznek barátaim.    
Talán az hiányzik, hogy az eddigiekkel ellentétben nem az van, hogy vagy tökidegenként pl. a pasim kedvéért megyek el esküvőre, se nem az van, hogy egy haver esküvője, ahol számít a még egy geek arc, se nem az, hogy közeli barát és vele együtt készültünk és segítek/éneklek/együttbulizok vele, és tudom, h számít neki az én jelenlétem.
na, remélem, elmúlik, lassan kéne készülni, ja nem, még korán van.