Mostanában meglepően.. komor álmaim vannk. Nem ijesztőek, nem rémálmok, de valahogy mindig hasonló szerepben jelenek meg én is meg a világ is. Most például zombik voltak, a világméretű járvány, és egy menekülés során én voltam az, aki még azelőtt főbe lőtte a megharapott bajtársat, mielőtt másodperceken belül ránk ugrott volna. És már korábban is álmodtam ilyet, hogy katasztrófaszerű körülmények között a társaságból én voltam az, aki a többi ember által jelentett veszélyre a leghamarabb reagáltam. Egy kicsit... ijesztő, ugye.

A hétvégén amúgy volt egy táboros előkészítő zászlófestéses, köpenyenkötéláthuzagatós alkalom, amikor meglepően sok egyéb dolgot is tisztáztunk - hadijáték keretjátékos része, egy-két csapathős és -plot részlet tisztázása, utazós játék kidolgozásába is beleszólta, remélem, azért előre hajtottam a dolgot, nem hátra, meg úgy általában, jó volt az alkalom. Mondjuk jöttek ki feszülktségek, tanulság, h nem, főszervezőként nem szabad kimutatni és rákényszeríteni a többiekre a feszültséget - ezt csak páremberes magányban, ha épp olyanok vannak körülötted, akikben megbízol és akiket ezzel nem terhelsz nagyon. Illetve, azért a bizalom még nem teljes minden embertől, meg ugye nem láttam még mindenkit, és ez azért egy kicsit nyomaszt. Jelenleg nagy hibát nem érzek, a kis hibákon meg dolgozunk, inkább arra kell majd figyelni, hogy az előkészületek azt eredményezzék, hogy a táborra marad energia. És jó lenne úgy összehangolnimindent, hogy a helyszínen mindenki a saját dolgát tudja figyelembe venni - itt azért vannak még problémák, és kezd elfogyni az összehangolásra fordítható energiám. Nem, nem vagyok hajlandó olyan emberrel beszélni, aki nem figyel rám, akiből sértettság sugárzik, akinél attól kell önkéntelenül tartanom, h megsértődik. Erre nincs energiám.
Jó lesz ez jó :DDD

Na, akkor most meló.