Adrian Hates személye például lapjaiban meghatározza a Diary of Dreams-hez való hozzáállásomat. Amikor 2004-ben (?) elmentem Bécsbe a koncertjükre, akkor még csak pár hete ismertem a zenéjüket. (Asszem kicsit kezdem hosszúnak érezni az eddig eltelt időt...) Azóta az egészhez hozzátartozik a a kisugárzás, az a Jelenlét a színpadon - a bécsi tremere zenekar :D Kitűnően lehet depresszióba esni a zenéjükre - bár az eddigi legütősebb még mindig az Antimatter, szinte rituálisan elszürkül a plafon, és ködb burkolózik a szoba, amikor meghallom a visszhangosított hangokat.
Közben már Ayreon megy, a 01011001 albumról ismerem a legtöbb számot - naná, Anneke énekel rajta... Erről jut eszembe, tegnap volt egy elég bozalmasan kivitelezett énekórám (Zoltán szerint cirka másfél évvel ezelőtti teljesítményt nyújtottam), azon énekeltem a Somewhere-t - mostmár tényleg rászánok mondjuk szombaton időt, hogy megtanuljam rendesen, mert magamnak még csak-csak átírom a számokat, de duettben már nem ártana pontosnak lenni.
Forever we are
Forever we learn
Forever we live a lie
Forever slipping by
And forever we flee
Forever we'll be
Forever is but a dream
Forever is but a scream
And Forever we try
Forever we die
A spell alive for all
Possessed for life
Not enough...
Longing, hoping, waiting
Never enough
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése