Azon gondolkodom, hogy mit kellene csinálnom. Úgy általában, az életemmel. Akár a filozófikus határán mozogva. Amikor vasárnap Tnaárúr bejelentette, h még két próbaalkalom, hétfő-péntek a vasárnap hajnal mellé, akkor azért elgondolkodtam egy pillanatra, megéri-e. Aztán beszéltem Mrs Sopronival, és úgy döntöttem, a pénteki Turambar próbák fontosabbak. Persze, ez azt is jelenti, hogy azt a darabot megcsináljuk rendesen, színpadon, nem csak mtt-s közösségnek. Ha már egy valószínűsíthető konfliktust varrtam ezzel a nyakamba.
Viszont az jól esett, amikor mondták a többiek, hogy hasznos az asszisztenskedésem. Legalább ez.

aztán jellemzően elfogytak a szavaim, a blog meg itt maradt nyitva. ez egy ilyen kedd.