időnkémnt elkap a vágy, hogy megértsem az aktuális politikai helyzetet itthon és külföldön is, aztán az első pár cikk elolvasása után ideges leszek, szomorú, és képtelen vagyok tovább nézelődni.
Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a dolgokhoz a rajtuk munkálkodó emberek többsége nemhogy nem ért, de még csak nem is akarja, hogy jól működjenek. Csak azt akarja, hogy neki megfelelően működjenek. A családi-baráti mizériáktól kezdve a baráti társaságokon át a cégeken keresztül egészen országos és nemzetközi szintig. Minél messzebb és magasabb nézek, annál jobban halmozódnak és összefonódnak a csak valahogy, ill. a csak pár ember érdekeit képviselő dolgok, és hiába érzem valamiről, hogy az emnnyire nem jó, hiába beszélek róla, semmit nem változtat. Nem szeretek politizálni, nem szeretek politikáról beszélgetni, mert nem értek hozzá, mert nem tudok eleget ahhoz, hogy releváns véleményem legyen - és kételkedem abban, h az esetleges beszélgetőpartnereim valóban elég alappal rendelkeznek ehhez.És frusztrál a rossz és negatív dolgok felemlegetése, amik ellen nem tudok tenni.
Néha olyan jó lenne egyszerűen elhinni valamelyik forradalmár/anarchista/zöld/antiglobál/stb. csoport álláspontját, földalatti mozgalomban plakátokat kihelyezni ésvírusvideókat, meg tüntetésekre járni - de ez az egész csak illúzió. A túl nagy lendület iszonyatos következményekkel járhat, ha rossz irányba tart. És mindig rossz irányba tart, ha csak egy kicsit, akkor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése