a harmadik mai blogírási próbálkozásom. minig elfogyott a lendület, mindig bántott a napfény, de most végre alkonul, és a lámpafény mellett ütöm a billentyűzetet.

a Geist para játék. Aki nem tudná röviden: rpg, a karakterek olyanok, akik egyszer meghaltak, csak aztán mégsem, mert haláluk pillanata előtt-után-közben szerződést kötöttek egy szellmmel, hogy az életben tartja őket, cserébe ... na azt mé nem tudom :D cserébe tartós kapcsolatban maradnak az újjáélesztett testben.
A Wraith is kemény volt, ez se vidámabb. Érted, kitalálok egy karaktert, megalkotom az életét, barátait, hogy élő legyen, aztán szépen elvezetjük a mesélővel a haláláig. És ebben az a szörnyű, hogy óhatatlanul belegondolunk, hogy ez így szokott történni, az emberek élnek és meghalnak, és annyi. És, mivel nem árt olyan karaktert hozni, aki maradni akar, ezért kellő beleéléssel elég borzasztó.
És tőlem különböző karakter kijátszani fárasztó. Baromira kell figyelni, h az ösztönös válaszai ne az én ösztönös reakcióim legyenek, hanem a karakteré.Hogy ne a saját életemből és tapasztalataiból építsek, hanem valaki máséból.

táborkoncepciónak meg nekikezdtem, majdcsak lesz belőle valami. épp le akartam írni, h rossz vagyok toborzásban, csak közben eszembe jutott, hogy a pl. kolléganőm felajánlotta a segítségét úgy, h nem jönne táborba :D