na, írtam folytatást, ha rövidet is.
közben telik a nap, olyan furcsa-narancssárga minden. a világ a szürrealitás határán lebeg, de nagyon is reális minden, pont amennyire lehet. A zene párnaként ölel körbe, és néha jó a túlélők maslow-piramisának alján lebegni.
nna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése