Utazás közben ébredtem rá, hogy mennyire szeretek...ja, hogy ezt minden egyes lakalommal megállapítom? Hát igen.
Szóval voltunk a társulattal Bécsben, felléptek, én meg a hangtechnikát csináltam. Gyerekelőadás, zsúfolt nézőtérrel, a gyerekek tömött sorokban tobzódtak a színpad előtt, középen egy irritáló kisfiú üvöltözte, hogy "Tömjétek be a fogát! Fovorvos!" - nem vettem volna rossz néven, ha mondjuk Bruckner Szigfrid véletlenül rálép. Nem vagyok minden határon túlmenően toleráns a kisgyerekekkel szemben sem.
Akkor már fájt a fejem, nem tudom, mitől szokott így fájni előadások alatt-előtt-után.

Aztán elutaztunk Bécsben a hostelig, közben rácsodálkoztunk a havas, kivilágított városra. Durva, olyan, mint Budapest, mondjuk egy csomó Andrássy út, meg a budai dombokon lévő házak, csak sokkal nagyobb minden. Sok tér, hatalmas épületek. És ijesztően giccses az egész, pláne így karácsony előtt.

A hostel zseniális volt, élmény, megminden. Egyszerűen élvezem a soknyelven beszélő fiatalokat magam körül, és most sajnálom csak igazán, h egyetemistaként nem mentem énis félévre külföldre, mint egy csomó ismerősöm. Meg majd szeretnék annyit keresni, hogy időnként utazhassak. Mondjuk leugorhassak Bécsbe koncertre legalább. Meg ilyenek.

Ami nem volt jó, az rettentő hideg, és az, hogy későn jöttünk rá, nem muszáj egy csoportban végigfagyoskodni a belvárost, igazából elég lett volna megbeszélni a találkozó időpontját. Na mindegy, legközelebb (hehe), már készülök előre. Legalább utánakérdezek, h hova érdemes menni vacsorázni...