Roueni beszámoló 1.

Rendben, akkor írok egy összefoglalót, elsősorban GP kérésére, de mindenkinek szeretettel ajánlom, akit egy kicsit is érdekel.

Ez volt az a mese, amit végül végigmeséltem, annak ellenére, hogy egy parti annak idején félbehagyta. Nem ez az egyetlen, amit folytattam ilyen félbehagyás után (a gillziás furaképességes-vámpíros dolog például még ilyen volt, de azt tipikusan a ráérés-hiány miatt végleg abbahagytam), de az egyetlen, amit be is fejeztem egy ilyen után. Meg a leghosszabb mesém, meg ilyenek. Benne volt az is, amiért mesélek, meg az is, amiért soha többet nem akarnék mesélni, így, a kettő eredménye pedig pozitív. Az emg külön jó, hogy egész tudatosan figyeltem is a hatásmechanizmusokat játék közben - még akkor is, ha ennek az egésznek csak nagyon korlátozott... ööö... haszna lehet, tekintve, h mégiscsak játékról van szó.

Történeti háttér:
Onnan indult az egész, hogy már az előzetesek alapján beleszerettem a Changeling: the Lost játékba, ez volt az első külföldiából rendelt RPG könyvem. És a játékot akartam kipróbálni a játékosokkal együtt. Abból indultam ki, hogy majd a játékosok háttere fog adni nekem kiindulási alapot, aztán valami viszonylag tipikus szettingbe bedobom őket, és megnézzük közösen, mi történik. Kiválasztottam Rouent, mint helyszínt, mert bejöttek a belvárosban található középkori házak, és az európai-francia hangulat is. Kitaláltam, h legyünk történelmiek, legyen az egész az ezredfordulóhoz köthető, 1999-2000 ősze és tele, mert az épp elég tipikusan drámai megminden. És érdekes, hisz pont olyan régen van, hogy még más volt egy kicsit minden, de még emlékezhetünk rá, hisz még csak... pár éve volt.
Aztán kitaláltam, hogy oké, mindannyian ugyanannál a Fae-nél raboskodnak, az Éj Úránál/nőjénél, valami roppant középkoriasan pozőr darkfantasy Árkádiában, egyszerre szöknek meg, ezzel ki is alakulhat a kötődés a parti tagjai között. Lett egy katonánk, Marco (kéksapkás 1991 környékén, éppen szabadságon Rouenben a barátnőjével), egy séfünk növekvő csillagokkal, Geronimo (a 80-as évekből), egy ötéves, gyönyörű kislány a 90-es évek közepéről, Baba (Vanity), és egy DM-es kamasz, Raoul, aki a 80-as évek közepén mászott ki az ablakon valaki hívására. Kicsivel később csatlakozot még egy játékos (GP), ő egy özvegy meseírót alakított, hétéves kislánnyal, Jean-Pierre-t, 1986-ból.
Az Éj Úrának kastélyában mindegyiknek lett valami feladata, Marco a háború, később a testőrség Cápája lett (vízelementál), Baba szó szerint babává vált lassan (asszem elementál, vmi kerámia, vagy ilyesmi), és mindig ő vot a bálok dísze, akit Raoul rajzolt szénnel és a saját vérével. Geronimo pedig továbbra is szakácskodott, a háborúban elesetteket dolgozta fel a bálokra (wizened). Jean-Pierre pedig mesélt az Éj Úrnőnek, végül sugárzó szemű fairiestként jött keresztül a Sövényen.
Az első négy együtt szökött meg, Jean-Pierre logisztikai okokból külön lépett le (a játékos nem ért rá akkoriban).

Közben kitaláltam a roueni szetting alapjait is: kevés elcserélt, épp a működőképesség határán. Évszakonként 4-5 elveszett, nem bonyolítom túl, legyenek tipikusak. Oké, a tavasz udvar vezetője egy szupernagyi, gépész, de a tagok már legyenek szépek és nagyvilágiak. És legyen valami titkolt plot, mondjuk... az ősz uralkodója (Adrian) feláldozta a tél uralkodónő húgát (Colette-t) 10 éve, hogy megmentse a várost. Ja, és legyen melodráma is, Violette, a Tél uralkodónő a régi szerelme Adrian-nek. És Colette Adrian lakásában lakik, cserébe az áldozatért. Meg Adrian idegein táncol immár tíz éve.
A többi már ebből következett:
Van egy szellem (a Toronyban :D), aki nem Jean d'Arc, de azt terjeszti magáról, ő zárta le 10 évre a Sövényt a város körül. Miért? Mert az Éj Ura, rendszeresen kiírtotta eddig Rouent. (Ezért vannak olyan kevesen, és ezért ennyire... fiatalok). 10 éve pont azért maradtak néhányan életben, mert megtörtént az Áldozat. És most megint kéne valami.

Hőseink menekülés közben belebotlottak a Virágtündérbe, aki a kiútért cserébe négy virágot kért tőlük. Aztán már a Sövényben elaludtak valami dolgo közelében, ami szépen benőtte őket, és egy virágos hajú hős (Edgard) lovag felhasznált a varázskardja erejét, hogy megmentse őket, aztán pár perccel később bedarálta őt ugyanaz a Virágtündér. És megköszönte nekik az első virágot (ó, tehát a virágok személyek, ráadásul elcseréltek. Nice.)
Aztán kijutottak Étretat-ba, ahol először egy Diodorus nevű alakváltó elcserélt vette őket szárnyai alá - ruha, pénz, szállás, telefonszám Rouenbe. És összefutottak egy gót csajjal, aki Laura Palmerként mutatkozott be (és asszem akkor le sem esett senkinek, hogy mégis, ez milyen név :D). Aztán összefutottak vele megint, akkor már épp túlvolt egy szakításon - az alakváltó vette fel a halott Edgard alakját, és úgy szakított vele, mert véletlenül pont jártak. Véletlenül. Véletlenül pont Rouenbe ment vissza Laura. És kölcsönösen szimpatikusak lettek egymásnak a partival. Véletlenül.

Rouenben az épp regnáló Adrian fogadta őket - akinek kapásból elmesélték azt, hogy egy tündérnek megígértek 4 virágot, úgyhogy Adrian ezután minden igyekezetével próbálta őket kidobni Rouenből, tekintve, hogy tündérrel eleve gáz szerződni, ráadásul ő is egy "virág"-lovag, ahogy a halott srác, meg még két ember. De a többi uralkodó nem hagyta,úgyhogy az ünnepélyes csatlakozásuk alkalmával pozőren lemondott egy hónappal korábban a koronáról, és átadta Violette-nek.

Közben hőseink ismerkedtek a mobiltelefonnal, a plázával, azzal, hogy egyiküknek sincs meg már a régi élete, mert ott valaki más van. Vagy nincs, de a barátnő pánikba esik Marco láttán, az éttermet valami idegen nő vezeti, és az egyetemen a rajtanár egy tolószékes, szomorú Raoul. És Baba szülei pár éve meghaltak, a másolat pedig egy kiállhatatlan kiscsaj.

folyt. köv.