ijesztő, ez ijesztő, ez a semmi, amiben vagyok.tompaság. nekem tennem kéne valamit, nem csak ülnöm a gép előtt napi nyolc plusz n órában, nem csak a minimumot kihozni a jelenből. Ez kezd kétségbeeséssel eltölteni. Ez így nem élet, tulajdonképpen. Nem játszom, nem írok, csak a minimális mértékben, az agyamat sem használom, egyáltalán, csak időnként. Ha nem rpg-znék, akkor annyi sem lenne. Az sosem vígasztalt, h ezzel mások is lehetmek pont így, nem érdekel, h mások akár képesek ezzel együttélni, ezt elfogadni, vagy természetesnek, normális állapotnak venni.
Miért nem vagyok képes kihasználni az időmet?
...