elcseszett egy nap volt ez.

azért nézzük a pozitívumokat:
a reggel. hajnal. éjszaka. amikor elindultam. köd, nyugodtság, az az igazi idő , amibe a zenéim is illenek.
az odaút. októberi hajnal, ködök az utakon, aztán a leső törtfények a színes lombokon.tulajdonképpen az embereken kívüli világ mindig gyönyörű. Minden, ami nem ember. De még az emberi test is, még a mozdulatok is... azt hiszem, csak én rontom el a dolgokat, tőlem romlik meg a világom. Attól, h viszonyba kerülök az emberekkel. A tárgyakkal nincs gond, a tárgyak szeretnek.
Az előadás. Mert jó volt, Bonviván zseniális beugró volt, a gyerekek angyalian reagáltak...
Meg, hogy amikor már majdnem sírtam a fáradtságtól és... egyebektől, akkor Koma megmasszírpozott, és úgy általában sajnáltak. Ez nagyon jól esett, még akkor is, hagáz sajnáltatni magamat.
És jó volt pakolni, és tenni a dolgomat, amikor éppen volt. Szeretek produktív lenni, érezni, hogy értek valamihez, hogy hasznos, amit teszek.

Kár, hogy ennek ellenére több, mint félidőben feleslegesnek, sőt, zavarónak éreztem a jelenlétemet. Biztos csak a testi-lelki kimerültség, biztos. Ettől még rosszul esett, h meg sem kérdezték a srácok, h esetleg nem mennék-e én is enni velük, ha már nem tudtam elmenni a másik kocsival előre, és mentem segíteni a dobozok pakolásában (és ott is kib feleslegesnek éreztem magamat, annak ellenére, h basszus, valóban segítettem. Ennyire csúnya és idegesítő természet vagyok?!). Pláne, h az egyikükről néha azt hiszem, barátok vagyunk. Asszem, ezt itt rontottam el.
Jájj, kialszom magamat és jobb lesz. Utálom magamat, amikor túlreagálok dolgokat - de ... ettől még nem lesz jobb. Tudom, h túlreagálás, tudom, h hiszti, tudom, h nincs igazam. De akkor miért érzem magamat így, ha nem igaz?
(Antimattert hallgatok, btw, szal meg vagyok alapozva jól.)

Ja, és jó volt visszafele beszélgetni. És jó lesz aludni.