péntek, december 19

learn to fly

zombikám, ma reggel mindenki olyan jófej veled, hidd már el. a futáros srác is aranyos volt, mert megkérdezte, h hogyhogy itt találkozunk a vonalas telefonon keresztül, nem pedig a mobilon.

tegnap meg Koma kiszúrta (vagyis inkább ő), h volt egy tesa, úúgy aki nézett (és aztán odaült hozzánk beszélgetni), Színésznőnek meg megmutattam, h milyen vagyok három korty bor után. megint hülyére röhgtük magunkat aztán a villamoson szorongva (mer az meg sokára jött, és felrémlett, hogy csak azért nem jár, mert megint ketten igyekszünk hazafelé menni), ja, meg nem jöttek le velem az Fészek aljába, pedig hangulatos kis hely az. Gondolom, mindenkinek jobb dolga volt az alvással pl. (nekem is). Azért még megfontolom, megyek-e ma este, de nem hiszem, van szerkesztenivaló dolgom, és aludnivaló dolgom.

Háhá, verseket kéne tanulnom meg ilyenek, már hiányzik.


I am lost
The footprints that I left have disappeared
For now I am driving blind

Accelerate
Without a destination to welcome me
This road is just an endless loop

Every time I close my eyes
The noise inside me amplifies
I can't escape
I relive every moment of the day
Every misstep I have made
Finds a way it can invade
My every thought
And this is why I find myself awake

Directionless
The letters on the signs have long since faded
The sky conspires to swallow me

Paid the price
For burning all the maps to warm myself
I threw their ashes to the wind

Every time I close my eyes
The noise inside me amplifies
I can't escape
I relive every moment of the day
Every misstep I have made
Finds a way it can invade
My every thought
And this is why I find myself awake

Walk away
Time to leave the realm of the familiar
To find a place where sleep can come

Hesitate
For one last time I shout into the sky
To wake the ones I'll leave behind
(assemlage 23 - awake; futurepop (góttuctuc), erre jó ütemben lehet haladni)

Nincsenek megjegyzések: