I know the pieces fit cuz I watched them fall away
Mildewed and smoldering, fundamental differing,
Pure intention juxtaposed will set two lovers souls in motion
Disintegrating as it goes testing our communication
The light that fueled our fire then has burned a hole between us so
We cannot see to reach an end crippling our communication.

I know the pieces fit cuz I watched them tumble down
No fault, none to blame it doesnt mean I dont desire to
Point the finger, blame the other, watch the temple topple over.
To bring the pieces back together, rediscover communication.

The poetry that comes from the squaring off between,
And the circling is worth it.
Finding beauty in the dissonance.

There was a time that the pieces fit, but I watched them fall away.
Mildewed and smoldering, strangled by our coveting
Ive done the the math enough to know the dangers of a second guessing
Doomed to crumble unless we grow, and strengthen our communication

Cold silence has a tendency to atrophy any sense of compassion

Between supposed lovers
Between supposed lovers.

And I know the pieces fit.

nem mondom, h minden szavát értem.
érintőlegesen eszembe jutott a feltételezett blogbejegyzésemről.

mert azon gondolkodtam, hogy hogyan tudom csoportosítani és kategorizálni a szeretetet. hogy van az az általános, leginkább csoportra és nem személyre vonatkozó öröm, ami karácsonykor meg egyéb hasonló hepöningekkor erősödik (pl emtététáborban). Ez azért jó, mert ettől kapásból szimpatikusnak találom az embereket, meg nyitottabb vagyok, meg nagyon tudok nekik örülni. És nagyon jó ugyanazt visszakapni, mert igazán nem kerül semmibe nekem se - ez ad értelmet a mindenkinek köszönésnek 3nál nagyobb tömeg esetében, meg az előadások utáni gratulációknak is, és ilyenkor őszinték az előadástól függetlenül.
aztán van az, amikor annak örülök, hogy közös gondolatokat találok a másik emberben. "Ach, van, aki egy kicsit megért". Ez már konkrétabb,és ekkor már valóban érdekel a másik ember, nem csak úgy általában vagyok nyitott felé. ilyen kategóriás emberből is van egy pár, bár ez elég képlékeny, mert az alatta és felette levőből is van erős átjárás.
de a közös téma/érdeklődés nem elég. van ez a bizalom nevű dolog, s mivel szorosan összefügg az önbizalommal, ezért viszonylag szűkösek a készleteim.
általában azt tartom barátomnak, akiben, amellett, h az előző szintek alapján kedvelem-szeretem őket, még meg is bízom. mittomén, hogy ő is nagyjából ugyanannyira tart fontosnak, hogy ugyanúgy érdeklem, mint engem ő. hogy ugyanúgy szeretnék vele megosztani mindenféléket, amik vannak körülöttem, mint ő velem. van ilyen.
(de közben ebédeltem és elvesztettem a fonalat)
...
szóval, ha távlatilag nézem, egy-két éve volt egy darab legjobb barátom, meg néhány ember, akik a harmadik körben voltak, és sokak, akik a negyedikben (néha kevesen, ha nem volt energiám). Jelenleg nincsen legjobb barátom, mert a kizárólagosság luxus. A második körben vannak néhányan (egy kézen megszámolós, és pontosan tudom, kik azok), (bár néha ezt is luxusnak érzem egy személy miatt, mert néha azt hiszem, ennyire jóban vagyok vele, aztán rájövök, h ő valószínűleg nem, és olyankor nekem rossz :bociszemek:), harmadik körben még többen, és határozottan többen, mint régen, a negyedikben meg... hát mittomén, sokan, mint eddig.
...
ehh, ez a gondalatmenet és szétfoszlott, végig kellett volna szegni, de amilyen hanyag vagyok, ez se megy.

úgyhogy inkább azt mondom, hogy néha annyira egyszerűnek tűnik szeretni, amikor (álmodj rólam, ahogy én is rólad) a másikban kábé azt látom tükröződni, amit magamból érzek. Ha bízom a saját szerethetőségemben, akkor sokkal könnyebb, olyankor bírok én is kezdeményezni. És merek örülni. Mert ez csak döntés kérdése. (hiába látod, h szép az élet...)

néha le akarok ülni, és megmndani, és valahogy elérni a valóban kölcsönös bizalmat. néha azt hiszem, h sikerülhet. aztán rájövök, hogy nem.