Lancelot tegnap kijelentette, hogy a főnikszes csajoknak pasi kéne, és, hogy miért nincs. Illetve ez utóbbi amolyan költői kérdés volt - gondolom. Aztán Szlatky meg Farkas megmagyarázták (illetve egy-egy fél gondolatot mondtak róla), hogy nekik miért nincs, így legalább Lancelot elmélete megdőlt arról, h a csajok a bénák.
Egyrészt a nem-találkozunk-senkivel vonal. Túltárgyalva, valóban. Én csak azért nem fogok elmenni sehová, hogy hátha ott találkozom valakivel. Nem, buliba nem ezért járok, hanem valóban táncolni és zenét hallgatni, ez van.
Másrészt a házinyúlra-nemlövünk. Ezt először az igazi kontextusában gimiben hallottam, osztálytárstól,amikor megkérdezték tőle, h tetszik-e neki vki az osztályból. Nyilván a legtöbb ember az iskolában - osztályban - tapasztalja meg a problémakört először, mert ez a legjellegzetesebb közösség.
Baromi nagy közhely. Engem már eleve ez a nyúlra lődözéses kép zavar hidegrázósan. Meg amúgy is, házinyúlra nem lövünk, hanem játszunk vele, aztán megfőzzük és megesszük. Ennyit a képről magáról. A mögöttesével megint nem igazán értek egyet. Hiszen honna máshonnan lenne párom, mint a barátaim közül? Nem vadidegen emberbe leszek szerelmes, hanem olyanba, akit a barátomnak is tartok. Kell a közös tevékenység, a közös társaság (ha nem is az összes, de nem árt részben). Tehát akkor vattafakk? Tudomén, ismerem a jelenséget, (és csöng a telefon, és elvezik minden gondolatfonalam a labirintusban), emtétés vagyok, vagy mi, az meg egy... nagy falu. Tényleg, akkor elvileg egy faluban sem szabadott volna falun belül házasodni? Ott is mindenki tud mindenről...
Szóval szerintem kábé ez a nyulas ügy akkor igazság, mint az élet nem habostorta és társai. Vagy igaz, vagy nem. Körülményektől függ. Nem kell végigpróbálni az összes szóbajöhetőset, sőt, érdemes csak olyannal közelebbi viszonyba kerülni, akiből kinézzük, hogy lehet komoly is a dolog, és nem lesz olyan a szakítás, ami meggátolja a szakítás utáni közös társaságban tartózkodást. De ez meg egyértelmű, nem? Vagy csak én vagyok naív? (Tudom, én.) Namindegy, erről lehet köröket futni, meg érdekelnek ellenvéleméynek, vagy más vélemények is, de utálom a kategórikus kijelentéseket. (:D)
7 megjegyzés:
Ejj, van itt némi hasonszőrös gondolat. Nekem pluszban még bonyolult is vagyok, én nem szedek rá xanaxot :)
Igen, ahogy P-vel megállapítottuk: Nem etikus munkatárssal kezdeni, nem etikus a baráti társaságból valakivel kezdeni, sem barát(nő) exével, sem ex barát(nő)jával(jével), sem.... ööö, akkor kivel is? Komolyan, marad a társkereső.
Ami meg az ismerkedés céljából valahová eljárkálást illeti, nos, azzal szemben kimondottan nem elvi természetű fenntartásaim vannak. Valahányszor megpróbáltam, mindig az lett a vége, hogy halálra untam magam számomra érdektelen embberek között számomra érdektelen programokon, és még külön frusztrált, hogy nem ismerkedtem meg senki "olyannal". Bulin pláne nem menne, még ha direkt erre figyelnék is. Egy sötét, hangoszenés szórakozóhelyen mibe szeressek bele, a cipőjébe vagy a pólójába?
Az Emtété a legjobb terep, semmi kétség, csak biztosítani kell a folyamatos kínálatcserét benne, hogy ne mindig ugyanazok a személyek forogjanak benne körbe-körbe. A vérfrissítés legjobb eszköze pedig a tábor. ;0P
Nemtom, táborban sosem volt még esélyes sem, hogy összejöjjek valakivel. Bár többnyire nem is értem volna rá.
Tény, hogy nekem is mezei táborozóként vált be a módszer.
énse jöttem még táborban össze senkivel... sőt, emtétében sem tulajdonképpen.
(lájvon és szerepjátékkal kapcsolatban viszont többször is :DD)
Igazad van.
Megjegyzés küldése