...és vártam.
valamitől. én például. az alvástól (soroljfelötdolgotamitőlfüggszésnevezdmegöthaverodat)
bohócok vagyunk és mind belehalunk
na, ez az üzenet.
furcsák azok a koordináták, amikben megpróbálom elhelyezni magamat. még azt se tudom, hogy ugyanaz-e, mint amúgy másoknál. (leszek annyira könnyű, mint egy boszorkány)engem mindig a mások határoznak meg, meg az érzések, nem a szavak. De, a pék.
Tegnap is jó volt csak ottlenni és ülni, pénteken is jó volt ottleni és, akkor még hasznos is lehettem hirtelen. Kóbor meg visszaért Rómából, rég járt erre. Itt még sosem. Az ijesztő azaz, amikor idegen szituációban találod magadat, és improvizálni kell, és ki kell találni, hogy ki az, akinek eladod magadat, és rettegsz, h lebuksz, mert abba belehalsz. Ez a szerepjáték, amikor ijesztő. Illetve ez, ami ijesztő benne, vatevör.
ott az első sorban ül. akik igazak. aki megesküszik.
hiába mondod, sosem kérted.
cseszheted.
vége.
szétedwáapk. na mostmár elég azért. mindig csörög a telefon, a kolléganő meg kávézgat rengeteget, és csak olyankor zavar, amikor ketten vagyunk. de olyankor zavar, mert mennék én is mindenfelé, és amúgyis.
minket egytől egyig felzabál az élet.
mert amit el akarok mondani azt miért nem mondom.
(mert nem akarom elmondani, mert magában beszél és kutyahúst zabál)
és jól sikerült a film, azt mondják, és kezdem elhinni, pedig féltem, hogy rosszul írtam, hogy nem lesz érthető, hogy szar alapanyagba próbálnak lelket lehelleni (és még az is lehet, én ezt már soha nem tudom meg azt hiszem, hogy tulajdonképpen most jó e vagy sem, amit én, annyira feloldódott az egész a többiek munkájában. nehéz forgatókönyvet írni úgy, h fontos az elismerés és a tudat, h te tettél valamit.) Nohát, nem tudom. Amúgy jó dolog megvalósítani elképzeléseket. Ritkán szoktam, annyira csak ötletember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése