http://www.csszengarden.com/
ó, ha lenne türelmem...
mindenesetre nem árt néha felfrissítenem azt a kevéske tudásomat css ügyben, amit blogok dizájnolása közben szereztem.

ma körmagyar, készülök rája lélekben nagyon azt hiszem, kell ez most nekem. Mármint az, hogy valóban lelket öntsek magamban, valóban elhiggyem, hogy számít mit teszek a színpadon. Hogy fontos a szerep, nem csak töltelék. Néha úgy érzem, hogy ha másik embert akarok játszani, attól hirtelen nem lesz igazi a karakter. És ez nekem rossz. Ha meg igazit akarok, akkor ahhoz magamból kell, de akkor meg elveszik a mássága. Azt hiszem, még mindig nem tudok más ember lenni, illetve más ember őszintesége lenni, csak az önmagamé. Asszem... még mindig azzal próbálkozom, hogy az az ember én vagyok, csak más körülmények között, más értékrenddel, amibe beletartozik a hanghordozás, a mozdulatok is. Különben csak úgy teszek, és azt nem szeretem.
Olyan kevés az az idő, amit gyakorlattal tölthetünk. Lehet, hogy nekiállok verseket tanulni a szintentartásért.

Ja, a photobucketen láttam eddig a legszimpatikusabb onlány képszerkesztőt. pláne, h ott tartom a képeket, amiket felhasználok.

omg. omg. rég izgultam ennyire, vagy így fellépés miatt. Egészen hasonlóan markol a gyomromba, mintha szerelmes lennék, freaky. mert jobban belegondolva nem szoktam izgulni, mert... mert úgyis tudjuk a darabokat, mert az utolsó pillanatban jön csak a jajjelfelejtek valamit pánik, de az mondjuk vicces, mert azon rettegni a belépés előtti pillanatban, h vajon én jövök? jajj, tudom-e... jajj, mit is kéne most gondolnom és éreznem...
csak el ne felejtsem, h fontos.