és a folytatás?

Megvolt az előadás, vért nem kívánt, ezúttal nem felejtettem el semmit díszletezéskor. Azt hiszem. Utána... utána... a szokásos őszi ködjeim voltak. Az már egy másik történet. Amikor keresem a hangjaimat, a képeimet, a lelkeket és az összecsengéseket. És néha megpróbálom nem átdrámázni az életem, még akkor is, ha nincs foganatja.

Viszont gyönyörű a novemberi nyirkos éjszaka, és széles mosollyal jutalmazom a lúzerségeimet. Ezeket. Jó lenne nem egyedül látni a sárga lombok mögötti házfalakat.