most múlik pontosan.

azok a jó zenék, amiktől szétnyílik az ember szíve. (és ez nyilván az idő vagy állapot függvényében változó jelenség.)
akkor érzem jónak magamat a színpadon, ha hasonló módon megnyílik a szívem. akkor érzem magam jól?
de ez igazából mindegy (voltképp innen is látszik a táj). ami lényeges (az a szemnek láthatatlan, haha), az mondjuk az, hogy ültem Faun mögött Farkassal a kanapévá hajtogatott ágyon, és bele-belepofáztunk a vágásba. (a jövő sem ugyanaz ami volt).



szóval kész lesz a film egyszercsak. és ez jó dolog.
És Faun lelkesedése az informális formák iránt (a dohányzó boomos meg a pizza a kanapéra). És a csípős hideg.

Rettegés. Várakozás. Köd.