kezdődikkezdődikkezdődik. nem szabadna NIN-t hallgatnom most (nem igaz, nem igaz, ó, de nem igaz).
nem szabadna itt ülnöm, nemnemnemnem.
---
egyrészt most megtaláltam egy szám instrumentális verzióját, és megtanulom énekelni. Még nem tudom, mikor, mert elfelejtek magamra időt hagyni (nem igaz, bmeg, nem felejtem el, egyszerűen kimarad, elmúlik, ezt húzom le először a listáról, amin rettentő fontos dolgok vannak amúgy)
mondtam én, hogy nem lesz jó ez a reggel, mert minimum furcsa délutánt okoz, de nem baj, elmúlik, és visszatalálok majd aaaaa... semmihez.
--
vicces, ahogy a családtagjaim kommentálnak a fácsés képhez, nem vérlepkére gondolok, mer tőle természetes :D azért érzitek, népszerűség ribanca vagyok, hajfestős képet sokan szoktak lájkolni, a trú az lett volna, ha meg se említem.
--
Akartam írni az Armadáról, aminek tegnap a fordítójával és a lektorával kocsmáztam együtt (több ember civil nevét nem ismertem fel a stábból, de abban a társaságban még bárki benne lehetett). Sokkal jobban megfogott, mint a Perdido pályaudvar, végállomás, elméleteket gyártok épp, hogy miért. A Perdido-ban a város leírása beszippantott (szerelmes vagyok a városokba, nyilván ezért), de a történetnek az a része ütött csak meg igazán, amikor a polgármesterék akcióznak. És meghal benne az a szereplő, akit a legjobban megkedvelek.
Az Armada főszereplője eleve nő, valószínűleg ez sokat segít, de úgy az egészet sokkal érdekesebbnek találom. Szerintem azért is, mert már olvastam a világban egy regényt, és kezdenek dolgok helyükre rázódni.
Namindegy, egészen egyértelmű, melyik karakter jön be (és még él! él!), bár kicsit tartok tőle, hogy vagy meghal, vagy kiderül róla, h igazából egy féreg, nem tudom, melyik a rosszabb.
--
nem. én így élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése